A ma bemutatott cikkünkben a Geniza lenyűgöző világába fogunk beleásni. Az eredetétől a mai relevanciájáig elmerülünk egy körutazásban, amely bemutatja mindazokat a releváns szempontokat, amelyek a Geniza-et minden típusú ember érdeklődésére számot tartó témává teszik. Elemezni fogjuk a társadalomra gyakorolt hatását, időbeli alakulását és a Geniza különböző nézőpontjait. Előzetes tudásának szintjétől függetlenül ez a cikk átfogó és gazdagító képet ad a Geniza-ről, azzal a céllal, hogy elmélyüljön annak jelentésében és relevanciájában a mai világban.
A geniza (héber: גניזה tároló; többes számban: genizot) olyan tárolóhelyiség vagy hely a zsinagógában, a közelében, vagy a zsidó temetőben, ahol a vallásos zsidók ideiglenesen elhelyezik a már nem használható, de vallási szabályaik alapján meg nem semmisíthető írásokat, könyveket.
A zsidó vallás szabályai szerint a sérült, elhasználódott írásokat nem szabad megsemmisíteni, ha tartalmazzák Isten nevét. Ha a könyvben ez a négy betű szerepel JHVH (isten neve) akkor nem dobják ki őket. A vallásilag elfogadott eljárás, hogy ezeket a megfelelő szertartással el kell temetni. A hivatalos temetésig az írásokat a genizában tárolják, megóvva őket a megszentségtelenítéstől. Mindez nem feltétlenül a vallásos irományokra vonatkozik, alkalmazták a magániratokra, szerződésekre, levelekre is.
Gyakran előfordult, hogy a geniza létezése feledésbe merült, illetve valamilyen okból az iratok eltemetésére nem került sor.
A később felfedezett genizák értékes forrásanyaggal szolgálhatnak a kutatók számára. A leghíresebb geniza a kairói, amelyet 1864-ben Jacob Saphir fedezett fel újra és amelyet Solomon Schechter tanulmányozott. Magyarországon a nagykőrösi zsinagógában számos száz éves tekercset és könyvet rejtő genizát talált a helyi rabbi, Róna Tamás.
A legendák szerint máig a prágai Régi-új zsinagóga genizája rejti a Gólem testét.