Ebben a cikkben elmélyülünk a Fukuda Takeo izgalmas világában. A történelem során a Fukuda Takeo nagy érdeklődést váltott ki az emberiség iránt, akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a tudományos területen való relevanciája, akár egyszerűen a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt. A kezdetektől napjainkig a Fukuda Takeo alapvető szerepet játszott az emberek életében, és a szakértők és a hobbibarátok számára egyaránt lenyűgöző tanulmányi témává vált. Ezzel az írással azt javasoljuk, hogy vizsgáljuk meg a Fukuda Takeo különböző oldalait, elemezzük jelentőségét és hatását a különböző területeken.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Fukuda Takeo 福田 赳夫 | |
![]() | |
Japán 67. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1976. december 24. – 1978. december 7. | |
Előd | Miki Takeo |
Utód | Óhira Maszajosi |
Született | 1905. január 14. Gunma prefektúra, Japán |
Elhunyt | 1995. július 5. (90 évesen) Tokió, Japán |
Párt | Liberális Demokrata Párt |
Választókerület | 3. választókerület, Gunma prefektúra |
Házastársa | Fukuda Mie |
Gyermekei | Fukuda Jaszuo |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái |
|
Halál oka | tüdőtágulat |
Díjak |
|
![]() | |
Fukuda Takeo 福田 赳夫 aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Fukuda Takeo 福田 赳夫 témájú médiaállományokat. |
Fukuda Takeo (japánul 福田 赳夫 ) (1905. január 14. – 1995. július 5.) japán politikus, külügyminiszter, 1976. december 24. és 1978. december 7. között Japán miniszterelnöke.
A Gunma prefektúrában született, tanulmányait a Tokiói Egyetemen, az akkori Tokiói Császári Egyetemen folytatta. A második világháború előtt és alatt főtitkár volt a Pénzügyminisztériumban. A háború után a legfőbb állami számvevőszéken dolgozott.
1952-ben Fukudát beválasztották a Képviselőházba, ahol Gunma prefektúra 3. választókerületét képviselte. 1957-ben párttitkárnak választották, és mezőgazdasági, erdészeti és halászati miniszterként (1959 és 1969 között), majd pénzügyminiszterként (1969 és 1971 között), külügyminiszterként (1971 és 1973 között) és a Gazdasági Tervezőiroda igazgatójaként (1974 és 1976 között) tevékenykedett. 1972-ben miniszterelnök-jelölt volt, de Tanaka Kakuei javára elvesztette a választásokat.
Az 1976. december 5-i parlamenti választásokon Miki Takeo vezetésével a Liberális Demokrata Párt, bár megőrizte vezető pozícióját, gyengén szerepelt. Miki személyes felelősséget vállalva lemondott a pártelnöki és egyben a miniszterelnöki pozícióról is. December 23-án a pártelnöki poszton Fukuda követte, akit másnap a parlament alsóháza miniszterelnöknek is megválasztott.[1]
Fő belpolitikai célja a gazdasági növekedés gyorsítása és a munkanélküliség visszaszorítása volt. Az 1977-es és 1978-as költségvetésekbe ideiglenes pénzügyi ösztönzőket építettek be, ezenfelül nagyszabású infrastruktúra-beruházások megvalósításába fogtak. Az 1977 júliusi választásokon az előzetes várakozásokkal ellentétben a miniszterelnök pártja megtartotta többségét a parlament felsőházában.[2][3]
Kormányzásának fontos állomása volt, amikor 1977 augusztusában manilai beszédében kifejtette külpolitikájának a későbbiekben Fukuda-doktrínaként elhíresült alapelveit: Japán nem törekszik katonai nagyhatalommá válni, valamint hozzá kíván járulni Délkelet-Ázsia és a világ békéjéhez és prosperitásához.[4] 1978. augusztus 12-én aláírta a Kínai Népköztársasággal a két ország között a második világháborút lezáró békeszerződést és azzal egyidejűleg a kínai-japán barátsági szerződést.[5]
Pártreformja keretén belül új elnökválasztási rendszert vezetett be, amelynek egyik alappillére az volt, hogy a párt minden tagjának megadta a szavazás lehetőségét[2] Az első új rendszer alapján tartott pártelnöki előválasztáson Óhira Maszajosi az első fordulóban legyőzte Fukudát.[4][6] Óhira december 7-én lett Japán következő miniszterelnöke.