Frédéric-César de La Harpe

A mai világban a Frédéric-César de La Harpe olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a történelemben betöltött relevanciája, a tudományos területen betöltött fontossága vagy a kultúrára gyakorolt ​​hatása miatt, a Frédéric-César de La Harpe felkeltette az akadémikusok, tudósok, lelkesek és a kíváncsiak figyelmét. Ebben a cikkben a Frédéric-César de La Harpe különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a mai hatásig, elemezve következményeit és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Ezenkívül megvizsgáljuk más témákkal való kapcsolatát és időbeli alakulását, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet adjunk a Frédéric-César de La Harpe-ről.

Frédéric-César de La Harpe
Született1754. április 6.[1][2][3][4][5]
Rolle
Elhunyt1838. március 30. (83 évesen)[1][2][3][4][5]
Lausanne
Állampolgárságasvájci[6]
Foglalkozása
IskoláiTübingeni Egyetem
KitüntetéseiSzent András-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Frédéric-César de La Harpe témájú médiaállományokat.

Frédéric-César de La Harpe (Rolle, 1754. április 6. – Lausanne, 1838. március 30.) a svájci köztársaság elnöke és I. Sándor orosz cár nevelője.

Élete

Genfben és Tübingenben jogot tanult, majd egy előkelő orosz főúr társaságában beutazta Itáliát és vele 1782-ben Szentpétervárra ment, ahol Alekszandr Pavlovics nagyherceg nevelője lett. Miután ellenségeinek sikerült őt innen elűzniök, 1795-ben Genfbe ment, ahol hevesen izgatott Bern kormánya ellen, mely korlátlanul uralkodott Waadt fölött.

Innen Párizsba utazott, és a francia direktóriumot, az 1564-es lausanne-i egyezményre való hivatkozással, beavatkozásra bírta Waadt érdekében Svájccal szemben, melyet a direktórium 1798-ban Helvét Köztársasággá alakított át (ennek előzménye volt a Lémani Köztársaság Lausanne-ban, amelynél La Harpe maga is tevékenykedett). Ennek a svájci köztársasági direktóriumnak La Harpe is tagja lett, de amikor hatalmát erőszakosan kezdte gyakorolni, hogy a minden oldalról fenyegetett köztársaság egységét megoltalmazza, a törvényhozó testület 1800. január 7-én a direktóriumot feloszlatta, La Harpe-ot megbuktatta, aki erre Párizsba menekült. Miután (1801-1802) I. Sándor orosz cár meghívására Oroszországba ment, visszavonulva élt Párizs mellett, és 1814-ben a szövetségesek bevonulása után az András-keresztet és a tábornoki rangot kapta Sándor cártól, akit rábírt, hogy ne adja beleegyezését azon törekvésekhez, melyek szerint Bern fennhatóságot óhajtott gyakorolni Aargau, Waadt stb. fölött. Ebben az értelemben vett részt La Harpe a bécsi kongresszuson is, mint Waadt és Tessin követe, aztán pedig 1816-ban Lausanne-ba költözött és ott holtáig nagy tiszteletben tartották jótéteményeiért.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b GeneaStar
  6. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2013. január 22. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)

Források