A mai világban a Fourier-transzformáció olyan téma, amely világszerte több millió ember figyelmét felkeltette. Megjelenése óta a Fourier-transzformáció nagy hatást váltott ki különböző területeken, heves vitákat és ellentmondásos véleményeket generált. Relevanciája vitathatatlan, hiszen befolyása olyan változatos területekre is kiterjed, mint a politika, a technológia, a kultúra, a tudomány és általában a társadalom. A Fourier-transzformáció mély nyomot hagyott a közelmúlt történelmében, megkérdőjelezte a kialakult paradigmákat, és új perspektívákat kínál a kortárs világ kihívásaira. Ebben a cikkben a Fourier-transzformáció számos aspektusát elemezzük, és feltárjuk jelentését a jelenlegi kontextusban.
A Fourier-transzformációfüggvényen elvégzett integráltranszformáció.
A Joseph Fourier által bevezetett, és ezért róla elnevezett Fourier-transzformáció a jelfeldolgozás hasznos eszköze. Alkalmazásával a vizsgált hullám különböző tulajdonságainak elemzésére van lehetőség, ezért rendkívül sok területen alkalmazzák. Többek között a tudományos kutatásokban, a fizikában az időtérbeli hullámok frekvenciaanalízisében, a spektroszkópiákban, a mérnöki alkalmazásokban az irányítás-, szabályozástechnikában.
A digitális jelfeldolgozás gyakran alkalmazott módszere a diszkrét Fourier-transzformáció (DFT). A gyakorlatban a sok lépést igénylő számítási feladatokban a gyors Fourier-transzformációt (Fast Fourier Transform, FFT) alkalmazzák.
Egy függvény Fourier-transzformáltjára vonatkozóan az alkalmazási területnek megfelelően a szakirodalomban többféle jelöléssel lehet találkozni, mint például:
Bár a jelölésrendszer különbözik, a transzformáció jelentése a különböző szakterületeken azonos.
A differenciálható függvények Fourier-sora pontonként konvergens, ami nem igaz minden integrálható függvényre (Kolmogorov konstrukciója).
Sőt, van folytonos függvény, aminek Fourier-sora periódusonként egy pontban divergál (Reiman).
A Dirichlet-Jordan konvergenciatétel szerint az korlátos változású függvény Fourier-sora minden pontban -beli jobb és bal oldali határértékének számtani közepéhez tart.
A négyzetesen integrálható függvények Fourier-sora normában konvergens. Ez a Riesz-Fischer-tétel közvetlen következménye.
Folytonos függvény Fourier-transzformáltja
A Fourier-transzformációt a periodikus függvényekre értelmezhető Fourier-sorok alapján, annak nem periodikus függvényekre érvényes általánosításával lehet bevezetni.
Egy integrálható függvény Fourier transzformáltja a következő:
Ezek a műveletek a következő kapcsolatban vannak a Fourier-transzformációval:
Jelölje a konvolúciót. Ekkor
Legyen és jelölje deriváltját . Ha és is integrálható, akkor mindenütt differenciálható, és
A Fourier-transzformáció invertálható:
Példák
Háromszögjel:
A háromszögjel különböző közelítései
A háromszögjel fázisszögtől függően szinuszos vagy koszinuszos kifejezésekkel közelíthető. A képletekben jelöli az amplitúdót:
Négyszögjel:
A négyszögjel különböző közelítései
Hasonlóan a négyszögjel:
Fűrészfogjel: (növekvő)
A fűrészfogjel különböző közelítései
Ugyanígy közelíthetők szinuszos kifejezésekkel a pontra szimmetrikus függvények. Itt a váltakozó előjelek fáziseltolódást eredményeznek:
Szinuszjel:
A szinuszjel abszolút értékének különböző közelítései
Diszkrét Fourier-transzformáció
A Fourier-transzformációnak diszkrét változata is van:
Sokszor ezt használják a gyakorlatban, mert csak véges sok mintavételezés lehetséges. A függvény értelmezési tartományáról felteszik, hogy diszkrét és véges.
Nem tévesztendő össze a Fourier-sorral.
Gyors Fourier-transzformáció
A gyors Fourier-transzformáció (FFT = Fast Fourier Transform) a diszkrét Fourier-transzformált kiszámítására szolgál. Ehhez egyenközű mintavétel szükséges, ahol . Műveletigénye . A mintavételezés frekvenciáját úgy kell választani, hogy legalább kétszer akkora legyen, mint a maximális feldolgozandó frekvencia, különben torz kép jön létre. Több perióduson át kell mintavételezni úgy, hogy a mintavételezés máshova essen az egyes periódusokban. Például, ha a jel frekvenciája 1 kHz, akkor jobb 2100 Hz-cel mintavételezni, mint 2000-rel, és még jobb mondjuk 4100 Hz-cel, vagy még ennél is nagyobb frekvenciával.
A sor:
ahol
Algoritmus
A gyors Fourier-transzformáció rekurzív algoritmus, ami a divide et impera elvén működik.
Legelőször is idézzük fel, hogy a pontú diszkrét Fourier-transzformáció a következőképpen definiálható:
Legyenek a páros indexű együtthatók
és ezek diszkrét Fourier-transzformáltja
;
hasonlóan, jelölje a páratlan indexű együtthatókat
és legyen ezek diszkrét Fourier-transzformáltja
.
Ekkor:
Pszeudokód
Az algoritmus pszeudokódja:
Alkalmazások
A Fourier-transzformációknak és a Fourier-soroknak számos alkalmazásuk van:
az interferometrikus távcsövek (pl. ALMA) jelfeldolgozásában
Források
S. Bochner, K. Chandrasekharan: Fourier Transforms. Princeton Book Comp. Publ., 2001, ISBN 0-691-09578-7.
O. Föllinger, M. Kluwe: Laplace-, Fourier- und z-Transformation. Hüthig, 2003, ISBN 3-7785-2911-0.
B. Lenze: Einführung in die Fourier-Analysis. Logos Verlag, Berlin 2000, ISBN 3-931216-46-2.
M. J. Lighthill: Introduction to Fourier Analysis and Generalised Functions. Cambridge University Press, Cambridge 2003, ISBN 0-521-09128-4.
A. Papoulis: The Fourier Integral and Its Applications. McGraw-Hill, New York 1962, ISBN 0-07-048447-3.
E. M. Stein, R. Shakarchi: Fourier Analysis: An Introduction. Princeton University Press, Princeton 2003, ISBN 0-691-11384-X.
James W. Cooley, John W. Tukey: An algorithm for the machine calculation of complex Fourier series. In: Math. Comput. 19, 1965, S. 297–301.
C. M. Rader: Discrete Fourier transforms when the number of data samples is prime. In: Proc. IEEE 56, 1107–1108 (1968).
Leo I. Bluestein: A linear filtering approach to the computation of the discrete Fourier transform. In: Northeast Electronics Research and Engineering Meeting Record 10, 1968, S. 218-219.
Georg Bruun: z-Transform DFT filters and FFTs. In: IEEE Trans. on Acoustics, Speech and Signal Processing (ASSP) 26, Nr. 1, 1978, S. 56-63.
M. T. Heideman, D. H. Johnson, C. S. Burrus : Gauss and the History of the Fast Fourier Transform. In: Arch. Hist. Sc. 34, Nr. 3, 1985.
Alan V. Oppenheim, Ronald W. Schafer: Zeitdiskrete Signalverarbeitung. 3. Auflage. R. Oldenbourg Verlag, München/Wien 1999, ISBN 3-486-24145-1.
E. Oran Brigham: FFT. Schnelle Fourier-Transformation. R. Oldenbourg Verlag, München/Wien 1995, ISBN 3-486-23177-4.