Flüei Szent Miklós
A mai világban a Flüei Szent Miklós a szakértők és a nagyközönség számára egyaránt nagy jelentőségű és érdeklődésre számot tartó témává vált. A Flüei Szent Miklós hatása mindennapi életünk minden területére kiterjed, a másokhoz való viszonyunktól a környezetre gyakorolt hatásig. A technológiai fejlődéssel és a társadalom fejlődésével a Flüei Szent Miklós egyre relevánsabb témává vált a tudományos, üzleti és szociális területeken. Ebben a cikkben tovább vizsgáljuk a Flüei Szent Miklós szerepét és jelentőségét mai világunkban, elemezve következményeit, kihívásait és lehetőségeit.
| Flüei Szent Miklós | |
,_Eremit_und_Mystiker,_Stich_von_1592_von_M._Martini.jpg) | |
| Klaus-barát, Martin Martini 1592-es gravírozása | |
| Születése | |
| 1417 Obwalden kanton | |
| Halála | |
| 1487. március 21. (69-70 évesen) Sachseln | |
| Tisztelete | |
| Sírhely | Sachseln |
| Ünnepnapja | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Flüei Szent Miklós témájú médiaállományokat. | |
Flüei Szent Miklós vagy népnyelven Klaus barát (német: Niklaus von Flüe); (1417 – 1487), svájci remete és aszkéta; Svájc védőszentje.
Élete
1417-ben született jómódú parasztcsaládban a svájci Unterwalden kantonban. Eleinte a katonai pályán szolgált, majd utána, 1459-ben kantonjának tanácsosa és bírája lett, és közel kilenc évig bíróként szolgált. Misztikus látomása után 1467-ben elhagyta feleségét és tíz gyermekét és remete életet kezdett el élni.
Húsz évet élt elvonulásban, imádságban, meditációban és bűnbánatban. Sokan keresték fel kérdéseikkel, problémáikkal. Hetente több napot böjtölt, és a legenda szerint 19 éven át tartózkodott minden tápláléktól, csak az oltáriszentséget és ivóvizet vett magához. 1487-ben halt meg.
Halála után
Halála után sírja Sachseln plébániatemplomában hamarosan Svájc egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált.
1669-ben boldoggá avatták. Több templomot neveztek el róla, így Magyarországon is.
1947-ben XII. Piusz kanonizálta.
Ünnepnapja a római katolikus egyházban március 21-én van, kivéve Svájcot és Németországot, ahol szeptember 25-én.
20. század
1940. május 13-án Svájc német támadástól tartott. Waldenburg faluja fölött egy nagy, fényesen izzó kéz jelent meg az égen. Az emberek Klaus-barát védő kezére gondoltak, és "Waldenburg csodájáról" beszéltek. Svájcot pedig megkímélte a világháború.[1][2]
Művészet
Flüei Szent Miklós élete számos művészt illetett meg:
Fikció
- Maria Dutli-Rutishauser: Der Hüter des Vaterlandes. Ein Bruder Klaus-Roman. Einsiedeln 1935.[3]
- Hans Rudolf Hilty: Bruder Klaus oder Zwei Männer im Wald. Eugen Rentsch Verlag, Zürich 1981, ISBN 3-7249-0531-9.
- Martin Winklbauer: Der Bauer in der Kutte. Das Leben des Hl. Nikolaus von Flüe. Morsak-Verlag, Grafenau 1988, ISBN 3-87553-310-0.
- Manfred Züfle: Ranft, Erzählung und Erzählung der Erzählungen. NZN-Buchverlag, Zürich 1998, ISBN 3-85827-123-3.
Zene
- Benno Ammann: Missa Defensor Pacis / in honorem Sancti Nicolai Helvetii Eremitae / ad 6–12 voces inaequales., Zürich 2015.
- Johann Baptist Hilber: Messe zu Ehren des Hl. Niklaus von Flüe, 1947.
- Arthur Honegger: Nicolas de Flue, szenisches Oratorium, 1940.
- Albert Jenny: Das Wunder, (A csoda, spirituális játék Flüei Miklós kanonizálásának alkalmából), 1947.
- Georg Wilhelm Rauchenecker: Niklaus von der Flüe, Schweizerische Friedenskantate, für Soli, Männerchor und Orchester, 1874,
- Carl Rütti: Visionen des Niklaus von Flüe, Sinfonie für Solo-Sopran, konzertante Orgel, Streichorchester und Perkussion; Uraufführung 2014.[4]
- Josef Gallus Scheel: Bruderklausen-Gebet, für Solo, Chor und Orgel, o. J., und Missa Gratia: Bruder Klaus Messe, Op. 80.[5]
Jegyzetek
- ↑ Eine leuchtende Hand am Himmel! Archiválva 2014. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben Medienmitteilung der Bruder Klaus Gesellschaft zum Bruder Klaus Gedenktag am 13. Mai 2010.
- ↑ Freske in der Wallfahrtskirche Melchtal.
- ↑ Heimatroman im Zeichen der Geistigen Landesverteidigung Regula Wyss: Dutli , Maria. In: Historisches Lexikon der Schweiz.
- ↑ Urs Mattenberger: Grosses Solo für Bruder Klaus. Neue Luzerner Zeitung, 10. Februar 2014, S. 23.
- ↑ Nachlassverzeichnis Josef Scheel (1879–1946), Mus NL 6, S. 24, S. 28 (PDF), Zentralbibliothek Zürich, abgerufen am 26. Februar 2018.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Niklaus von Flüe című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
