Feiks Jenő

A mai világban a Feiks Jenő olyan témává vált, amely az emberek széles körében nagyon fontos és érdekes. Megjelenése óta a Feiks Jenő mélyen befolyásolta a társadalom különböző aspektusait, vitákat, elmélkedéseket és jelentős változásokat generált. Ez a cikk átfogóan és mélyrehatóan foglalkozik a Feiks Jenő fontosságával, feltárva annak különböző aspektusait és következményeit a különböző területeken. Egy részletes elemzésen keresztül kívánja megvilágítani a Feiks Jenő legrelevánsabb szempontjait, hogy jobban megértsük és tudatosítsuk annak mai jelentését és jelentőségét.

Feiks Jenő
Született1878. május 17.[1]
Kaposvár
Elhunyt1939. szeptember 25. (61 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaLánczy Margit
Foglalkozása
  • festőművész
  • illusztrátor
  • karikaturista
  • rajzoló
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Feiks Jenő témájú médiaállományokat.
Feiks Jenő: Színházban

Feiks Jenő, Feiks Jenő Pál Zoltán (Kaposvár, 1878. május 17. – Budapest, 1939. szeptember 25.) magyar festő, rajzoló, illusztrátor, karikaturista.[3] Molnár Ferenc író barátja volt, róla mintázták Nemecsek Ernőt.[4]

Életpályája

Feiks Sámuel és Tiller Ida fia. Párizsban, majd Münchenben Hollósy Simonnál tanult. Eleinte humoros rajzai jelentek meg élclapokban (Fliegende Blätter stb.). Impresszionista olajképeket is festett.

Testvérével, Feiks Alfréddal együtt az 1900-as évek elejétől állított ki Budapesten különböző kiállítóhelyeken. A társasági élet nagy szerelmese volt. Bajor Giziről több nagyméretű portrét is festett.

Több külföldi társaság, így a berlini Sezession, a Deutscher Künstlerbund és a párizsi Salon d’Automne is a tagjai közé választotta. Négy időszaki kiállítása volt a budapesti Ernst Múzeumban. 1926-ban szabadiskolát nyitott Budapesten; tanárai közé tartoztak Kernstok Károly, Rippl-Rónai József és Vedres Márk.

1903. október 20-án Budapesten feleségül vette Magaziner Anna Máriát,[5] akitől 1915-ben elvált.[6] 1917. június 10-én Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött Lánczy Margit (szülei halála után: Prégler Margit Mária Ilona) színésznővel,[7] akitől 1934-ben elvált.[8]

Művei

  • Biliárdterem (1910)
  • Díjlovaglás
  • Jégpálya
  • Lánczy Margit act

Jegyzetek

  1. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  3. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2013. december 1.)
  4. ↑ Tanszertár.hu. . (Hozzáférés: 2018. január 3.)
  5. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. V. ker. állami házassági akv. 412/1902. folyószáma alatt.
  6. ↑ A budapesti kir. tvszék 1.P.30725-5/915. sz. ítélete.
  7. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. IX. ker. állami házassági akv. 418/1917. folyószáma alatt.
  8. ↑ A budapesti kir. tszék. 1P.37638/1934. sz. ítélete.

Források

További információk

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Humorlexikon. Szerkesztette: Kaposy Miklós. Budapest, Tarsoly Kiadó, 2001.
  • Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008.
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
  • Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988.
  • Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. Nyíregyháza, 1997.
  • Színészeti lexikon. Szerkesztette: Németh Antal. Budapest, 1930.
  • Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4  
  • Somogyi Helikon. A somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerkesztette: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928.
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8