Ebben a cikkben a Federico Martinengo lenyűgöző világát fogjuk felfedezni, amely nyomot hagyott a történelemben, a kultúrában és a társadalomban. A Federico Martinengo az évek során viták, tanulmányok és értelmezések tárgya volt, felébresztve az univerzumában elmerülők kíváncsiságát és érdeklődését. Az időkorlátokon túlmutató relevanciával a Federico Martinengo továbbra is a vita és az elmélkedés témája ma is. Ebben a cikkben elmélyülünk a Federico Martinengo különböző szempontjaiban, elemezve annak hatását és jelentését különböző területeken.
Federico Carlo Mantinengo | |
![]() | |
Született | 1897. július 18.![]() |
Meghalt | 1943. szeptember 9. (46 évesen)![]() |
Állampolgársága | olasz |
Nemzetisége | ![]() |
Fegyvernem | Légierő |
Szolgálati ideje | 1915 - 1943 |
Rendfokozata | Hadnagy |
Egysége | 260ª, 253ª |
Csatái | Első világháború |
Kitüntetései | olasz Katonai Vitézségi Érem olasz Háborús Kereszt |
Federico Martinengo (teljes nevén: Federico Carlo Martinengo, Róma, 1897. július 18. – Gorgona, 1943. szeptember 9.) egy olasz származású vadászpilóta volt. Első világháborús szolgálata alatt 5 légi győzelmet szerzett, melyeket osztrák-magyar pilóták ellenében ért el. Szolgálata során számos légi harcban jeleskedett.
Martinengo egy olasz tengerésztiszt fiaként született meg, 1897-ben. Így került az olasz légierőhöz 1915-ben és megkezdte az alapkiképzést a Taranto közeli légi támaszponton, előtte azonban kijárta a repülési akadémiát. 1916-ban megkapta pilótaengedélyét, és hamarosan már a fronton harcolt. Harcolt a caporettói áttörésnél is, ahol a 260a repülőszázad tagja volt. 1918. május 4-én az olasz gépek megtámadták Triesztet, a támadók egyik vezetője pedig Martinengo volt. 3 osztrák-magyar hidroplánt lőtt le, azonban az Osztrák-Magyar Haditengerészet legnagyobb ászával, Gottfried von Banfieldel nem bírt, így visszavonulót fújtak. Később 1918. május 14-én egyszer és ismeretlen időpontban is egyszer aratott légi győzelmet, így összejött az 5, amely után már ászpilótának számít.
A második világháború kitörése után Martinengo az olasz hadsereg tagja volt, és a haditengerészet egy hajóján parancsnokolt. 1943. szeptember 9-én egy bevetésen halt meg 46 éves korában, Gorgona közelében.
Sorszám | Dátum | Egység | Ellenfél | Helyszín |
---|---|---|---|---|
1918. május 4. | Hansa-Brandenburg W.18 | Trieszt | ||
1918. május 4. | Hansa-Brandenburg W.18 | Trieszt | ||
1918. május 4. | Trieszt | |||
1918. május 14. | Pola | |||
Ismeretlen | Ismeretlen |