Ma szeretnénk elmélyülni a Ernst Raupach izgalmas világában. Akár a Ernst Raupach történetéről, a mai társadalomra gyakorolt hatásáról, akár a jövőbeni alkalmazási lehetőségeiről beszélünk, a Ernst Raupach olyan téma, amely mindig lenyűgöz bennünket. Ebben a cikkben a Ernst Raupach különböző aspektusait fogjuk feltárni, az eredetétől a mindennapi életben betöltött következményeiig. Függetlenül attól, hogy szakértője-e a témának, vagy csak felfedezi a létezését, arra hívjuk, hogy merüljön el ebben a lenyűgöző univerzumban, és fedezze fel mindazt, amit a Ernst Raupach kínál nekünk.
Ernst Raupach | |
![]() | |
Született | 1784. május 21.[1][2][3][4][5] Strupice, Lower Silesian Voivodeship |
Elhunyt | 1852. március 18. (67 évesen)[1][2][3][4][5] Berlin[6] |
Álneve |
|
Állampolgársága | porosz |
Foglalkozása | |
Iskolái | Luther Márton Tudományegyetem |
Kitüntetései | Vörös Sas-rend 3. osztálya |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Raupach témájú médiaállományokat. | |
Ernst Benjamin Salomo Raupach (Straupitz, 1784. május 21. – Berlin, 1852. március 18.) német színműíró.
Halléban tanult (1801-1804) teológiát, majd 1814-től nevelő volt Oroszországban. 1816 és 1821 között a német irodalom, utóbb a történet egyetemi tanára Szentpéterváron, melyet politikai okokból el kellett hagynia, mire beutazta Olaszországot, ahonnan visszatérve Berlinben telepedett le. 1824-től kizárólag a színháznak élt. Húsz esztendőn át volt a berlini színház teljhatalmú ura, ahol számos drámája nagy tetszésben részesült. A 19. század végén csak Der Müller und sein Kind (1835) c. népdrámája élt még a német és magyar színpadon. Művei összegyűjtve: Dramatische Werke ernster Gattung (1830-43, 16 kötet) és komischer Gattung (1829-35, 4 kötet) jelentek meg. Olasz útját leírta: Hirsemensels Briefe aus und über Italien (1823). Életét megírta özvegye, Paulina Raupach (1853), aki 117 darabját sorolja föl.
Vor hundert Jahren, oder: Der alte Dessauer und der Prorektor Langer. Großes komisches Charaktergemälde des vorigen Jahrhunderts in 4 Abtheilungen, kb. 1839