Mai cikkünkben a Engelbrekt Engelbrektsson lenyűgöző világába fogunk beleásni. Ez a téma évtizedek óta vita és tanulmányozás tárgya, nagy érdeklődést váltva ki mind a szakértők, mind az amatőrök körében. A történelem során a Engelbrekt Engelbrektsson döntő szerepet játszott különböző területeken, a tudománytól a művészetig, a politikáig és a populáris kultúráig. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Engelbrekt Engelbrektsson különböző aspektusait, az eredetétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig, elemezzük következményeit, és kiemeljük a mai világban betöltött jelentőségét. Készüljön fel egy izgalmas utazásra a Engelbrekt Engelbrektsson-en keresztül, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál!
Engelbrekt Engelbrektsson | |
![]() | |
Engelbrekt Engelbrektsson 19. századi szobra | |
Született | 1390[1][2] Norberg parish |
Elhunyt | 1436. május 4. (45-46 évesen) Hjälmaren |
Állampolgársága | svéd |
Foglalkozása |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Engelbrekt Engelbrektsson témájú médiaállományokat. | |
Engelbrekt Engelbrektsson (kb. 1390 – 1436. május 4.) svéd nemes, Svédország katonai kormányzója. Ő volt a vezetője az Engelbrekt-felkelésnek, amely megfosztotta a svéd tróntól VII. Eriket, a kalmari unió királyát.[3]
Engelbrekt Engelbrektsson dalarnai nemesember és bányatulajdonos volt. Családja az 1360-as években települt át Németországból. Engelbrektet felháborította az, ahogyan a dán helytartó a bányászokat sanyargatta és túladóztatta. Egy küldöttséggel felkereste VII. Eriket Koppenhágában, hogy panaszt tegyen, de elutasították. 1434-ben nyílt fegyveres felkelésbe kezdett a király ellen. A bányászok és parasztok mellett hamarosan a nemesség és az Államtanács tagjai is csatlakoztak hozzá, és alig három hónap alatt az egész országot a hatalmukba kerítették.
1435-ben Engelbrektet az arbogai rendi gyűlésen az ország katonai kormányzójává választották, a királyt pedig trónfosztottá nyilvánították. A főleg az alsóbb néprétegekben népszerű Engelbrekttel szemben a nemesek és a papság 1436-ban Karl Knutsson Bondét választották katonai kormányzónak, Engelbrektnek azonban sikerült kikényszerítenie a megosztott kormányzást.[4] A megegyezés nem volt hosszú életű, mert 1436. május 4-én egy régebbi haragosa, Måns Bengtsson meggyilkolta.
Engelbrektet már nem sokkal a halála után szentként kezdték tisztelni. örebrói sírjánál állítólag csodás gyógyulások történtek. Bár a reformáció véget vetett a kultuszának, ehelyett a függetlenségpárti, idegen befolyás ellen küzdő mozgalom jelképéve lett és nemzeti hőssé vált.