Ma a Emil Fischer-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely érdeklődést és vitát váltott ki a mai társadalomban. A Emil Fischer egy olyan téma, amelyet a pszichológiától a politikáig különböző területeken tanulmányoztak és elemeztek, beleértve a populáris kultúrát és a technológiát is. Ez a cikk a Emil Fischer átfogó és frissített jövőképét kívánja kínálni, foglalkozva annak különböző aspektusaival és a mindennapi életre gyakorolt hatásával. Ezen a vonalon fogjuk feltárni a Emil Fischer legfontosabb aspektusait, megvizsgáljuk annak következményeit és lehetséges megoldásait. Kétségtelenül a Emil Fischer olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és kulcsfontosságú, hogy mélyen megértsük, hogy jobban megértsük azt a világot, amelyben élünk.
| Emil Fischer | |
| Született | 1873 Philippopolisz, Oszmán Birodalom |
| Elhunyt | 1965. május 9. (91-92 évesen) Nagyszeben, Román Népköztársaság |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | német |
| Foglalkozása | fényképész |
Emil Fischer (Philippopolisz, 1873. – Nagyszeben, 1964. május 9.) erdélyi német fényképész.
Bulgáriában született egy csehországi karmester fiaként. Inaséveit Bukarestben, Gustav Wabernél töltötte 1887–91-ben, majd Brassóban, Carl Muschalek műhelyében dolgozott. 1897-ben vásárolta meg Asbóth Kamilla nagyszebeni műhelyét, a főtér 16. számú házában. Innen 1900-ban a Heltauergasse 5. sz. alá, a Transsylvania Biztosító épületének udvarába költözött, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1959-ig dolgozott. Állandó munkatársa tizenöt évvel fiatalabb öccse, Josef Fischer volt.
Utcaképeit főként a szász városokban, a Szebeni-Hegyalja, a Hortobágy mente, Fogaras vidéke és a Barcaság román és szász falvaiban készítette, de Erdélyen kívül is fényképezett, összesen mintegy 230 településen. Leghíresebbé a két világháború között készült néprajzi fotói váltak. Mindezek mellett a Déli-Kárpátok hegyeit is fényképezte.
1904-től Ferenc József, 1920-tól I. Ferdinánd román király udvari fényképésze, 1930-tól a romániai fényképészek szövetségének elnöke volt. Nyolcezer darabból, főként üvegnegatívokból és pozitív papírképekből álló hagyatékát a Brukenthal Múzeum őrzi.