Emanuel Geibel

A mai világban a Emanuel Geibel nagyon fontos és sok embert érdeklő téma lett. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a politikai és gazdasági relevanciájáig a Emanuel Geibel sikerült felkelteni a szakértők és a rajongók figyelmét. Akár a populáris kultúrára gyakorolt ​​befolyása, akár a tudományos területen betöltött jelentősége miatt, a Emanuel Geibel vitát váltott ki, amelyben minden korosztálytól és hátterű egyén aktívan részt vesz. Ahogy a Emanuel Geibel folyamatosan fejlődik és új árnyalatokat vesz fel, még nyilvánvalóbbá válik annak szükségessége, hogy teljes összetettségében megértsük. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Emanuel Geibel különböző aspektusait és a kortárs társadalomra gyakorolt ​​hatását.

Emanuel Geibel
SzületettFranz Emanuel August Geibel
1815. október 17.[1][2][3][4][5]
Lübeck[6][7][8][9]
Elhunyt1884. április 6. (68 évesen)[10][11][1][2][3]
Lübeck[6][12][8][9]
ÁlneveL. Horst
ÁllampolgárságaLübeck
SzüleiJohannes Geibel
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeBurgtorfriedhof
Emanuel Geibel aláírása
Emanuel Geibel aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Emanuel Geibel témájú médiaállományokat.

Franz Emanuel August Geibel (Lübeck, 1815. október 18. – Lübeck, 1884. április 6.) német költő.

Életútja

1835-ben a bonni egyetemre ment, ahol teológiát és filológiát, majd pedig esztétikát tanult. Berlinben, ahová 1836-ban ment, Chamisso, Gaudy és Kugler voltak barátai, akik költői tehetségét sokra tartván, buzdították. Savigny és Bettina közbenjárására Katakazi herceg, athéni orosz nagykövet házában nevelő lett, amikor beutazta Ernst Curtius nevű barátjával az Archipelagust. 1840-ben visszatért Lübeckbe, ahol Görögországban szerzett tapasztalatait földolgozta és a román irodalommal kezdett foglalkozni. Első költeményeinek megjelenése a porosz királyt arra bírták, hogy 1843-ban 300 tallér évi fizetést adományozzon neki. 1852 tavaszán II. Miksa bajor király, mint esztétikatanárt, a müncheni egyetemre hívta. Ekkor állt Geibel munkásságának delén, ekkor volt a müncheni költői iskola feje és ekkor nyerte el a nemességet. A szerencse nagyban kedvezett neki, de már 1855-ben elvesztette ifjú nejét, Adát, s maga is a müncheni klímától megtámadva, betegeskedni kezdett, ezért hivatalairól leköszönve, 1868-ban Lübeckbe ment. 1889. október 18-án leplezték le ugyanitt emlékszobrát (Volztól).

Munkássága

Geibel mint író először Ernst Curtius-szel lépett föl, akivel a Klassische Studient szerkesztette (Bonn, 1840), ahol a görög nyelvből fordított versei jelentek meg. Ezt követték Gedichte (Berlin, 1840; 118. kiad. Stuttgart, 1892) cimen kiadott költeményei, melyek egyszerű hanguk, igaz érzelmük, hangulatos voltuk és kitűnő technikájuk által rendkívüli feltűnést keltettek. Román irodalmi tanulmányának eredményei: Volkslieder und Romanzen der Spanier, verdeutscht (Berlin, 1843); Span. Liederbuch (mit Paul Heyse, uo. 1852); Romanzen der Spanier und Portugiesen (mit Schack, Stuttgart, 1860) és Fünf bücher franz. Lyrik (mit H. Leuthold, uo. 1862). Egyéb munkái: Zeitstimmen (Lübeck, 1841); König Sigurd Brautfahtr (Berlin, 1846; 4. kiad. Stuttgart 1877); Zwölf sonette (Lübeck, 1846); Juniuslieder (Stuttgart, 1848; 30. kiadás 1888); Neue Gedichte (uo. 1856; 23. kiad. 1892); Gedichte u. Gedenkblätter (uo. 1864; 9. kiad. 1887); Spätherbslätter (uo. 1877, 7. kiad. 1889). Politikai közleményeit Heroldsrufe, Aeltere u. neuere Zeitgedichte (Stuttgart, 1871; 5. kiad. 1888) címen adta ki. A görög és római irodalomból átültetett versei, Klassische Liederbuch (Berlin, 1865; 5. kiad. 1888) címen jelentek meg, melyek a műfordítás gyöngyeinek mondhatók. Kevésbé szerencsések drámai kisérletei. Lorelei c. operaszövegét a zseniális Mendelssohn-Bartholdynak írta, aki azonban korai elhunyta folytán csak egy részét zenésítette meg. Fantasztikus vígjátéka Meister Andrea (Stuttgart, 1855; 2. kiad. 1873); Tragédiái: König Roderich (Stuttgart, 1844); Brunhilda (Stuttgart, 1854; 4. kiadás 1877) és Sophonisbe (uo. 1868; 4. kiadás 1885; 1869-ben a Schiller-dijat nyerte el), nagyobb színpadi sikert nem arattak. Szellemdús dramolettje is: Echter gold bleibt klar im Feuer (Schwein, 1882), mely még legnagyobb színpadi sikert ért el, alapjában nem elég drámai. Geibel összes művei Gesammelte Werke címen 8 kötetben jelentek meg (Stuttgart, 1883-1884; 2. kiad. 1888); Briefe an Karl Breiherr v. der Malsburg-ot A. Duncker adta ki (Berlin, 1885).[13]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). Concise Literary Encyclopedia . The Great Russian Encyclopedia, 1962
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ International Music Score Library Project. International Music Score Library Project . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Discogs (angol nyelven). Discogs . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b „Geibel, Emanuel” (angol nyelven). 1911-es Encyclopædia Britannica. 
  7. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  8. ↑ a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). Concise Literary Encyclopedia . The Great Russian Encyclopedia, 1962
  9. ↑ a b Max Koch (1904). „Geibel, Emanuel von” (német nyelven). Allgemeine Deutsche Biographie, 49th volume 49, 265–274. o. 
  10. ↑ Max Koch (1904). „Geibel, Emanuel von” (német nyelven). Allgemeine Deutsche Biographie, 49th volume 49, 265–274. o. 
  11. ↑ „Geibel, Emanuel” (angol nyelven). 1911-es Encyclopædia Britannica. 
  12. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  13. ↑ V. ö. Gedöke Emanuel G. (Stuttg. 1869); Leimbach E. G. (Gosl. 1877); Scherer E. G. (Berlin 1884); Gaedertz E., Geibel-Denkwürdigkeiten (uo. 1886); Litzmann E. G. (uo. 1887).

Forrás