Ellenpont

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés

Az ellenpont (kontrapunkt) a zeneművészetben polifon több szólamú szerkesztésmód, mely a szólamokat önállónak és egyenrangúnak tekinti, ellentétben a főként hangzatokban gondolkodó homofóniával.

Elnevezése a punctus contra punctumból ered (=kottafej kottafej ellenében), s ez egyszersmind a legegyszerűbb technikája is. Az egész művön végigvitt, szigorúan imitációs kontrapunkttechnika valósul meg a kánonban, s ugyancsak az imitációs kontrapunkt legmagasabb rendű formája a fúga.

Ezzel analóg jelenségek – a hanglejtés, a mondatfelépítés vagy akár a gondolatmenetek, a cselekményszövés stb. szintjén – az irodalmi művek szerkezeteiben is megtalálhatók, s ezért itt is szokás kontrapunkttechnikáról beszélni.

Kapcsolódó szócikkek

A technika megfigyelhető például

• Aldous Huxley: Pont és ellenpont, illetve
• Zsoldos Péter: Ellenpont című regényében.

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Lapoda Multimédia (?)

További információk

• Siegfried Wilhelm Dehn: Az ellenpont tana; átdolg. Scholz Bernát, ford. Kereszty István; Pesti Ny., Budapest, 1893
• Gárdonyi Zoltán: J. S. Bach ellenpont-művészetének alapjai; Zeneműkiadó, Budapest, 1967
• Knud Jeppesen: Ellenpont. A klasszikus vokális polifónia tankönyve; ford. Ormay Imre; Zeneműkiadó, Budapest, 1975
• Gárdonyi Zsolt: J. S. Bach ellenpontművészete; ford. Terray Boglárka; EMB, Budapest, 2022

Nemzetközi katalógusok	LCCN: sh85033444 GND: 4032307-9 NKCS: ph121819 BNF: cb119570415 BNE: XX524740 KKT: 00572521

Ez a zenei tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!