Ez a cikk a Egy szerelem három éjszakája (musical) kérdésével kíván foglalkozni, amely a társadalom különböző területeire gyakorolt hatása miatt az utóbbi időben különös aktualitásra tett szert. A Egy szerelem három éjszakája (musical) óta viták és viták merültek fel, amelyek felkeltették a szakértők és a nagyközönség figyelmét, és egyre nagyobb érdeklődést váltottak ki azok következményeinek és következményeinek megértése iránt. Hasonlóképpen, a Egy szerelem három éjszakája (musical) számos tanulmány és vizsgálat tárgya volt, amelyek célja, hogy megvilágítsák annak sokrétű oldalát, és elmélyüljenek a különböző területekre gyakorolt hatásaiban. Ebben az értelemben a Egy szerelem három éjszakája (musical)-hez kapcsolódó alapvető szempontokkal foglalkozunk, azzal a céllal, hogy átfogó és naprakész jövőképet kínáljunk a témában.
Egy szerelem három éjszakája (Egy szerelem három éjszakája) | |
musical | |
![]() | |
A bemutató előadás két főszereplője, Bodrogi Gyula és Margitai Ági (1961) | |
Eredeti nyelv | magyar |
Alapmű | Vas István: Elveszett otthonok |
Zene | Ránki György |
Dalszöveg | Vas István |
Szövegkönyv | Hubay Miklós |
Főbb bemutatók | 1961. január 12. (Petőfi Színház) |
Az Egy szerelem három éjszakája musical három felvonásban, utójátékkal; ebben a műfajban az első magyar alkotás. Az ősbemutató színlapja „egy nemzedék lírai requiemjeként” határozta meg a darabot. Zenéjét Ránki György szerezte. Szövegkönyvét Vas István 1957-ben megjelent Elveszett otthonok. Elbeszélés egy szerelem környezetéről c. műve nyomán Hubay Miklós írta. A dalszövegek Vas Istvántól származnak.
A mű a magyar színháztörténet egyik klasszikus értékévé vált.
A darabot a Petőfi Színház mutatta be 1961-ben. A Petőfi Színház volt az első olyan színház Magyarországon, amelyik az operetthagyományokkal szakítva a modern zenés művek bemutatóhelyévé vált. A második világháborút követően először itt adták elő – nagy sikerrel – a Koldusoperát is.
A darabból 1967-ben filmváltozat is készült.
„Az etikett, az etikett,
Mire tanít az etikett?
Hát arra, hogy bármi is adódik,
A halat késsel sose edd.
De arról megfeledkezett
Az etikett, az etikett,
Mi illendőbb az emberöléshez:
Ágyú, gáz, vagy bajonett?
Ó, ó, etikett,
Csak a halottak tudnak illemet.”
Ungvári Tamás irodalomtörténész, dramaturg szervezte meg az alkotói gárdát. A bemutatón Petrovics Emil vezényelte a zenekart. A főszerepeket Margitai Ági, Bodrogi Gyula, Sennyei Vera, Agárdy Gábor, Miklósy György és Horváth Tivadar játszotta. A premier rendezője Szinetár Miklós volt.
A darab librettóját Radnóti Miklós sorsa ihlette.
Pernye András ősbemutató utáni kritikájából:
„„A témaválasztás minden becsületes embert szíven talált. A náci elnyomatást, illetve annak utolsó fázisát, a felszabadulást közvetlenül megelőző idők borzalmait viszik színre a szerzők. A mű így állítja fel az alapvető ellentmondást: milyen az élete egy becsületes emberpárnak ebben a pokolban? Becsületes maradhat-e vagy szükségképpen korrupnak kell lennie, illetve azzá kell-e válnia?
Érezhető, hogy a szerzők legigazabb személyes élményeiket vitték színre. Ez a tény pozitív és negatív eredményre vezetett: a darab erényei és hibái egyaránt ugyanebből származnak.
maga a konfliktus a lehető legelvontabb elvi szinten vetődik fel, anélkül, hogy a színpadi érzékletesség erejével hatná át a szereplőket. a darab elsősorban epikus karakterű, úgy hat, mint valami tragikus hangulatú mese, stilizált szereplőkkel és jól megragadott, ám végeredményben stilizált konfliktussal.
Ránki György viszont melódiainvenciójának legjavát adta.
Mindent összevetve, valóban új műfaj születéséről adhatunk hírt. A Szivárványvölgy[1] még nem ment lényegesen túl az operett műfaján, jóllehet a konfliktus felvetése mélyebb amannál, az Egy szerelem három éjszakája arról tanúskodik, hogy a »musical« akklimatizálódótt a speciálisan magyar viszonyokhoz. Kíváncsian várjuk a folytatást!””– Gondolatok egy új műfajról[2]
A musicalből film készült 1967-ben Révész György rendezésében.
Az ősbemutató után a 21 zeneszámból 15 került ún. „original cast”-lemezre.