Jelenleg a Edward Burne-Jones különböző területeken nagy jelentőséggel bír, és jelentős hatást gyakorol a társadalomra. A Edward Burne-Jones megjelenése óta számos vitát és elmélkedést váltott ki, így az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség érdeklődésének témája lett. Befolyása a kulturális és gazdasági szempontoktól a politikai és környezetvédelmi szempontokig terjed, ami bizonyítja mai fontosságát. Ebben a cikkben elemezzük a Edward Burne-Jones hatását és a különböző forgatókönyvek kialakításában betöltött szerepét, hogy jobban megértsük a mai relevanciáját.
Edward Burne-Jones | |
![]() | |
Született | 1833. augusztus 28.[1][2][3][4][5] Birmingham[6][7] |
Elhunyt | 1898. június 17. (64 évesen)[8][3][4][5][9] London[10][7] |
Állampolgársága | |
Házastársa | Georgiana Burne-Jones (1860 – nem ismert)[12][13][14] |
Élettársa | Maria Zambaco[15][16] |
Gyermekei |
|
Szülei | Elizabeth Coley Edward Richard Jones |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Edward Burne-Jones témájú médiaállományokat. | |
Edward Burne-Jones, Sir Edward Coley[17] 1st Baronet[18] (Birmingham, 1833. augusztus 28. – London, 1898. június 17.) angol preraffaelita festő és iparművész. Iskolát teremtett. Üvegfestészettel is foglalkozott.
Eredeti neve Edward Coley Jones. Oxfordban végezte tanulmányait, itt ismerkedett meg William Morrisszal. Mestere, Dante Gabriel Rossetti biztatására lemondott az egyházi pályáról és a preraffaelita képzőművészetnek szentelte magát. Festményein a dekoratív elemek és az irodalmi (gyakran szimbolikus) elemek dominálnak. Olajfestményeit később főként Botticelli modorában alkotta meg, kései alkotásain a manierizmus felé hajlott. Idealizált nőtípusai a maga korában népszerűek voltak.
Művein számos görög mítoszt ábrázolt, valamint az Arthur-legendát. Pályája vége felé az iparművészet felé fordult: üvegablakokat, falikárpitokat, mozaikokat, bútordíszeket tervezett, könyvillusztrálással (pl. 87 illusztráció Chaucer műveinek 1897-es kiadásához) is foglalkozott.
1894-ben lett báró.