Dukati halomsírok

Ma a Dukati halomsírok lenyűgöző világába fogunk beleásni. Legyen szó történelemrajongóról, zenerajongóról, természetkedvelőről vagy egyszerűen csak olyan valakiről, aki különféle információkat keres, ez a cikk neked szól. A Dukati halomsírok olyan téma, amely az évek során sok ember figyelmét felkeltette, ezért szeretnénk részletesen megvizsgálni. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásig merüljünk el a Dukati halomsírok által kínált számos aspektusban. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezőútra és a Dukati halomsírok megismerésére.

A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Dukat, illetve Dukati.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Dukati halomsírok
Ország Albánia
TelepülésDukat (Orikum, Vlora község, Vlora megye)

A dukati halomsírok (albán tumat e Dukatit) bronz- és vaskori halomsírok Albánia délnyugati részén, Vlora városától dél–délkeleti irányban, légvonalban kb. 22 kilométerre, Dukat-Fshat határában, a Dukat-patak völgyében, az SH8-as jelű főút két oldalán. A pazhoki és a piskovai halomsírok mellett Albánia egyik legkorábbi, a bronzkor korai szakaszában használatba vett őskori temetkezési helyeként ismert.

Régészeti leírása

A dukati ásatások 1973-ban indultak meg Neritan Ceka vezetésével, akitől 1974–1975-ben Namik Bodinaku vette át a stafétabotot.[1] Korunkra csupán két, a környezetéből kiemelkedő halomsír maradt fenn, amelyek közül a nagyobbikat a vidék népe Idrizi-torony (Kulla e Idrizit) néven ismeri. A tumulusok a kisebbek közé tartoznak Albániában, az 53 sírt magában foglaló Idrizi-torony átmérője 20×19 méter, magassága 2,35 méter.[2]

A másodikként feltárt Idrizi-torony (2-es halomsír) központi sírját a korai bronzkorra keltezték a kutatók, és megállapították, hogy egészen a vaskor középső szakaszáig, kb. i. e. 900/700-ig szolgált újabb és újabb temetések helyszínéül. A kisebb tumulus (1-es halomsír) ennél későbbi fejlemény, legkorábbi sírját a bronzkor végére, az i. e. 12. századra tették a régészek, és itt is az i. e. 8. század táján került sor az utolsó hantolásra.[3] A legjelentősebb, a korabeli kereskedelmi kapcsolatok irányáról valló sírmellékletek a középső bronzkori rétegekből kerültek elő, ezek közül is kiemelkednek a protogeometrikus korra jellemző, dél-itáliai leletekből is ismert, nagy számban előbukkant ruhakapcsok.[4] Az i. e. 11–10. századi, korai vaskori sírokból több, helyi mesterek által készített bronzkard is előkerült.[5] Az ásatások alapján a halomsírokba szórványosan az ókor végén és a középkorban is temetkezett a környék lakossága.[6]

Jegyzetek

  1. ↑ Bodinaku 2001 :9.
  2. ↑ Bodinaku 2001 :9., 26.
  3. ↑ Bodinaku 2001 :11., 73–74.; Korkuti 2013 :529–533.
  4. ↑ Ceka 2013 :52.; Korkuti 2013 :173.
  5. ↑ Ceka 2013 :56.
  6. ↑ Ceka 2013 :508.; Gilkes 2013 :233.

Források

  • ↑ Bodinaku 2001: Namik Bodinaku: Varreza tumulare e Dukatit në Rrethin e Vlorës (gërmime të viteve 1973–74). Iliria, XXX. évf. 1–2. sz. (2001) 9–100. o.
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698  
  • ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517