Bajkaji halomsír

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Bajkaji halomsír hatását különböző kontextusokban és forgatókönyvekben. A Bajkaji halomsír szerepét a történelemben, a jelenlegi társadalomban és a jövőben elemezzük. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül megvizsgáljuk, hogy a Bajkaji halomsír nem csak egyéni, hanem kollektív szinten is milyen hatással volt. A keletkezésétől a fejlődéséig részletesen megvizsgáljuk, hogy a Bajkaji halomsír hogyan alakította és alakította át az emberi élet különböző aspektusait. Végül átgondoljuk, hogy a Bajkaji halomsír milyen következményeket és kihívásokat jelent a mai világ számára, valamint a jövő lehetséges perspektíváit.

A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Bajkaj, illetve Bajkaji.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Bajkaji halomsír
Ország Albánia
TelepülésBajkaj (Vergo, Delvina község, Vlora megye)
Elhelyezkedése
Bajkaji halomsír (Albánia)
Bajkaji halomsír
Bajkaji halomsír
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 39° 56′ 53″, k. h. 20° 02′ 20″39.948000°N 20.039000°EKoordináták: é. sz. 39° 56′ 53″, k. h. 20° 02′ 20″39.948000°N 20.039000°E
Térkép

A bajkaji halomsír (albán tuma e Bajkajt) bronzkori halomsír Albánia délnyugati részén, Saranda városától légvonalban 9, közúton 15 kilométerre észak–északkeleti irányban, a Kalasa-patak bal partján.

Régészeti leírása

A modern település melletti dombtetőn tárták fel annak a középső bronzkortól lakott településnek a maradványait, amelynek népességéhez a halomsír tartozott. A településen talált szürkekerámia-maradványok a közeli vajzai és vodhinai népességével rokonítják műveltségüket, de egyes edénytípusok (pl. félkör alakú, széles szájú ivóedények) a korabeli dropulli kultúrával való szorosabb kapcsolatok meglétére is utalnak.[1]

A halomsírt Dhimosten Budina vezetésével tárták fel, az ásatások eredményeit 1971-ben adták közre. A 20 méter átmérőjű és 3 méter magas tumulus 44, kőlapokkal bélelt, földdel fedett sírt foglal magában. A korabeli népesség jellemzően elhantolta halottait, de 7 esetben hamvasztásos temetésre került sor.[2] Bár a sírmellékletek viszonylag szegényesek, a sírokból előkerült protogeometrikus importkerámiák igazolják, hogy a sírhalom a bronzkor végén, az i. e. 11. században már használatban volt,[3] albán régészek feltételezése szerint azonban a legkorábbi sír keletkezése a középső bronzkorra tehető (kb. i. e. 19–18. század).[4] Az utolsó temetésre a sírmellékletek, főként bronztárgyak tipológiai vizsgálata alapján a kora vaskorban, az i. e. 1. millennium elején kerülhetett sor.[5]

Jegyzetek

  1. ↑ Korkuti 2013 :136–137.
  2. ↑ Korkuti 2013 :140.
  3. ↑ Ceka 2013 :51.; Korkuti 2013 :140.
  4. ↑ Bodinaku 1982 :71.; Korkuti 2013 :140., 143., 531.
  5. ↑ Korkuti 2013 :140., 162., 532.

Források

  • ↑ Bodinaku 1982: Namik Bodinaku: Varreza tumulare e Pazhokut: Gërmime të vitit 1973. Iliria, XII. évf. 1. sz. (1982) 49–101. o.
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517