Domenico Barbaja

Manapság a Domenico Barbaja olyan téma, amely nagy érdeklődést vált ki a társadalomban. Hatása a politikától a populáris kultúráig különböző területekre terjed ki, és relevanciája nem korlátozódik egy-egy régióra, hanem határokon átnyúlik, és világszerte eléri az embereket. A Domenico Barbaja felkeltette az akadémikusok, szakemberek és különböző tudományágak szakértőinek figyelmét, akik igyekeznek megérteni a mindennapi életre gyakorolt ​​hatását. Ebben a cikkben tovább kutatjuk a Domenico Barbaja-et és annak mai vonatkozásait, átfogó perspektívát kínálva, amely magában foglalja mind a pozitív, mind a vitákat generáló szempontokat.

Domenico Barbaja
Született1777. augusztus 10.
Milánó[1]
Elhunyt1841. október 16. (64 évesen)
Foglalkozásaimpresszárió
Tisztségemanager of La Scala (1826–1832)
A Wikimédia Commons tartalmaz Domenico Barbaja témájú médiaállományokat.

Domenico Barbaja (vagy Barbaia; Milánó, 1777. augusztus 10.Posillipo, 1841. október 16.) olasz impresszárió.

Életútja

Üzleti karrierje Milánóban kezdődött, ahol egy kávéházat működtetett. Vagyonát különleges, habzó tejjel vegyített kávéja sikerének köszönhette, amelyet a helyi „legendák” az első cappuccinóként tartanak számon. A napóleoni háborúk idején fegyverkereskedelemmel is foglalkozott. 1809-ben átvette a nápolyi Teatro di San Carlo vezetését. 1821-ben a nápolyi mellett elvállalta két bécsi színház (Kärntnertortheater és Theater an der Wien) vezetését is, majd 1826-ban a milánói Teatro alla Scalát is. Az ő vezetése alatt vált világhírűvé úgy a nápolyi, mint a milánói operaház. Korának nagy zeneszerzőit (Gioachino Rossini, Gaetano Donizetti, Vincenzo Bellini és Carl Maria von Weber) és énekeseit (Giovanni David, Andrea Nozzari, Michele Benedetti, Isabella Colbran) szerződtette. Szerelmi kapcsolata volt a spanyol operaénekesnővel, Isabella Angela Colbrannal, akit szülőhazájában Isabel Colbrandt néven ismertek, és aki később Rossini miatt hagyta el.

Források

  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2 
  1. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)