Disszociáció (kémia)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Disszociáció (egyértelműsítő lap).

A disszociáció egy kémiai reakció típus, melyben egy vegyület más vegyületekre bomlik (atomokra, ionokra, vagy gyökökre).^[1]

Termikus disszociáció

A „termikus disszociáció” hő hatására végbemenő disszociáció. Például nitrogén-dioxid alacsony hőmérsékleteken színtelen N₂O₄ dimer formában található meg, de hő hatására disszociál színtelen NO₂ gyökké. Amikor csökken a hőmérséklet újra létrejön az N₂O₄ dimer.^[2]

N₂O₄ (g) ⇌ 2NO₂ (g)

Nitrogén-dioxid különböző hőmérsékleteken

Savak ionizációja

A savak vízben ionizálnak. Ez azt jelenti, hogy hidrogénkationjukat leadják a vízmolekuláknak. Ilyenkor savmaradék anion és oxóniumion keletkezik.

Általánosan egy sav disszociációja felírható az alábbi módon, ahol „A” a savmaradékot jelöli:^[3]

HA (aq) + H₂O ⇌ A^- + H₃O⁺

Például a sósav (egy erős sav) disszociációja:

HCl + H₂O ⇌ Cl⁻ + H₃O⁺

Az ecetsav (egy gyenge sav) disszociációja:

CH₃COOH + H₂O ⇌ CH₃COO^- + H₃O⁺

A (gyenge) savak disszociációja leírható a sav disszociációs állandójával (K_a), ami megfelel a fentebb leírt disszociációs reakció egyensúlyi állandójának. Az alábbi egyenlet leírja a disszociációs állandó definícióját. Mivel víz az oldószer, az aktivitása egyenlő eggyel ( = 1). Például az ecetsav disszociációs állandója 1,7·10⁻⁵.

$K_{a}=\mathrm {\frac {}{}} =\mathrm {\frac {}{}}$

Sók feloldódása

Komplexek disszociációja

Egy komplex vegyület disszociálhat az ezt alkotó középponti atom és ligandumokra. Tegyük fel, hogy a központi atom M és egy ligandum L egy komplex vegyületet alkotnak. A disszociációs reakció és állandó egy ilyen vegyületre felírható a következő formában:^[4]

ML ⇌ M + L

$K_{d}=\mathrm {\frac {}{}}$

Több ligandum esetén a disszociációs állandó felírható minden „lépésre” (K_d1, K_d2, K_d3, … a különböző ML_n ⇌ ML_n−1 + L reakciókra).

Források

↑ McGraw-Hill. Dictionary of Chemistry, 2nd ed.. The McGraw-Hill Companies, 121. o. (2003). ISBN 0-07-141797-4
↑ Atkins, P.W.. Shriver & Atkins’ Inorganic Chemistry, 5th ed.. Oxford University Press, 378. o. (2010). ISBN 978–1–42–921820–7
↑ Housecroft, Catherine E.. Inorganic Chemistry, 4th ed.. Pearson Education Limited, 208. o. (2008). ISBN 978-0-273-74275-3
↑ Atkins, P.W.. Shriver & Atkins’ Inorganic Chemistry, 5th ed.. Oxford University Press, 216. o. (2010). ISBN 978–1–42–921820–7

Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[dict-1] McGraw-Hill. Dictionary of Chemistry, 2nd ed.. The McGraw-Hill Companies, 121. o. (2003). ISBN 0-07-141797-4

[atkins_inorg_2-2] Atkins, P.W.. Shriver & Atkins’ Inorganic Chemistry, 5th ed.. Oxford University Press, 378. o. (2010). ISBN 978–1–42–921820–7

[housecroft-3] Housecroft, Catherine E.. Inorganic Chemistry, 4th ed.. Pearson Education Limited, 208. o. (2008). ISBN 978-0-273-74275-3

[atkins_inorg-4] Atkins, P.W.. Shriver & Atkins’ Inorganic Chemistry, 5th ed.. Oxford University Press, 216. o. (2010). ISBN 978–1–42–921820–7

[1]

[2]

[3]

[4]