Detektoros rádió
A mai világban a Detektoros rádió olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Detektoros rádió évek óta a tanulmányok és kutatások tárgya, és jelentősége az idők során nőtt. Mind a tudományos területen, mind a nagyközönségben a Detektoros rádió sok ember figyelmét felkeltette a társadalom különböző aspektusaiban betöltött jelentősége miatt. Ebben a cikkben a Detektoros rádió-hez kapcsolódó különféle szempontokat vizsgáljuk meg, annak eredetétől és fejlődésétől a mai hatásig. Egy kimerítő elemzésen keresztül megpróbáljuk mélyrehatóan megérteni, hogy a Detektoros rádió hogyan befolyásolta a különböző területeket, és milyen perspektívák nyílnak meg a téma körül.
A detektoros rádió a legegyszerűbb rádió normál AM rádióadás vételére. Jellemzője, hogy nem tartalmaz erősítő elemet, valamint táplálására nincs szükség külső energiaforrásra, ezért gyakran hívják passzív vevőnek (az elnevezés téves, mivel a dióda aktív elem).
A detektoros rádió nem végez frekvenciaátalakítást, transzponálást, ezért az egyenes vevők csoportjába tartozik.
Felépítése
A legalapvetőbb kiépítésben áll egy tekercsből, detektorból (demodulátor), valamint egy hallgatóból. Demodulátornak szinte bármilyen, akár házi készítésű dióda megfelel. A hallgatót mindig sorbakötik a diódával, így csak egyenáram juthat el oda.
Később megjelent a hangolt kör, melyet forgókondenzátor segítségével lehetett hangolni a kívánt állomásra.
A detektoros korszak vége felé egyre többször alkalmaztak szűrőket (pl. hullámcsapda). Az elektroncsövek megjelenésével kezdődött el az egyenes rendszerű rádiók korszaka.
Felépítéséből adódóan nincs szüksége telepre, a működtető energiát a rádióhullámokból nyeri, ezért földelni kell. Erősítő elemet nem tartalmaz (de létezik rádióhullámos táplálású, 1 tranzisztoros detektoros rádió is hangszórós vételre),[1][2] tehát csak fülhallgatóval hallgatható. A fülhallgató ellenállásának 2 kiloohm felett kell lennie, az ellenállás növelésével javul a szelektivitás.
"Rókalyuk" rádió[3]
">szerkesztés]A második világháború alatt a hadifoglyok dióda gyanánt kemencefűtő széndarabból és szögből készítettek detektort. Az amerikai katonák borotvapenge és ceruza felhasználásával készítettek demodulátor diódát. Az ilyen rádiókat hívjuk "rókalyuk" rádiónak (angolul: foxhole radio), mivel a katonák a föld alatti bunkereikben készítették el ezeket.
Detektorként használt ásványok[4]
">szerkesztés]Jó detektorok:
Közepes detektorok:
- Grafit
- Linneit
- Hessit
- Oktahedrit
- Glaucodit
- Szilvanit
- Brookit
- Rammelsbergit
- Calaverit
- Molibdenit
- Chalcocit
- Zincite
- Piroluzit
- Boegerit
- Tiemannit
- Lollingit
- Berzelianit
- Coloradorit
- Hematit
- Famatinit
- Clausthalit
- Tasnit
- Stromeyerit
- Chiviatit
- Kalkopirit
- Aquilarit
- Guitermanit
- Tetrahedrit
- Naumannit
Jegyzetek
- ↑ http://www.bsselektronika.hu/index.php?w=3BIhvROg5T Tranzisztoros rádió telepek nélkül
- ↑ http://www.bsselektronika.hu/index.php?w=EvWnMseBIj Tranzisztoros rádió telepek nélkül 2.
- ↑ http://bizarrelabs.com/foxhole.htm Archiválva 2011. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben Foxhole Radio - Bizarre Labs (angolul)
- ↑ Kristály detektor ásványok anyagok listája használható rádiótechnológia 1925-böl. (Hozzáférés: 2023. december 12.)