Denis Mukwege | |
Született | 1955. március 1. (69 éves) Bukavu |
Állampolgársága | kongói demokratikus köztársasági |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Denis Mukwege témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Denis Mukengere Mukwege (Bukavu, Belga Kongó, 1955. március 1. –) kongói orvos, nőgyógyász, aki a háborús bűncselekmények során tömeges nemi erőszak áldozatává vált nők kezelésére specializálta magát. 1999-ben alapította meg szülővárosában a Panzi Kórházat, ahol azóta kezeli nemi erőszakos cselekmények áldozatait. 2018-ban Nadiye Muraddal közösen Nobel-békedíjban részesült.
Egy pünkösdista lelkész harmadik gyerekeként született. Édesapja munkássága késztette orvosi pályára, mivel meg akarta gyógyítani azokat az embereket, akikért apja imádkozott. Másik motivációt a terhességgel, illetve szüléssel kapcsolatos komplikációk észlelése jelentette, amit a megfelelő egészségügyi ellátás hiánya is okozott. Egyetemi tanulmányait a Burundi Egyetemen végezte, ahol 1983-ban szerzett orvosi diplomát, ezt követően egy Bukavu melletti kórházban dolgozott gyermekorvosként. Praktizálása során a nőgyógyászathoz, illetve a szülészet felé fordult, a franciaországi Angers-i Egyetemen szerzett szakorvosi képesítéseket 1989-ben. Hazatérése után folytatta munkáját, egészen az első kongói háború kitöréséig, amikor visszatért Bukavuba és a második kongói háború alatt megalapította saját kórházát, a Panzi Kórházat. A kórház a fegyveres konfliktus során megerőszakolt nők kezelésére szakosodott. Ekkor érzékelte, hogy az elsődleges női nemi szerveken okozott sérüléseket háborús eszköznek használják, és a rekonstrukciós jellegű műtétek elvégzésére is összpontosított, majd az orvosi segítségen kívül később gazdasági és jogi segítségnyújtással bővítette ki tevékenységét.
Tevékenységét nagy nemzetközi figyelem kíséri, 2012 szeptemberében beszédet tartott az ENSZ-nél, ahol elítélte a Kongói Demokratikus Köztársaságban elkövetett tömeges erőszakolásokat és bírálta a kormányzatot, hogy nem tesz eleget ennek megállításáért. Egy hónapra rá, október 25-én támadás érte az otthonát. Lányát túszul ejtették és megvárták, amíg Mukwege hazatér, hogy merényletet követhessenek el ellene. Visszatérésekor testőre közbelépett, akit a támadók lelőttek, Mukwege meg a földre dobta magát, így túlélvén a támadást. Ezt követően elmenekült Franciaországba, ahonnan három hónap múlva, 2013. január 14-én tért haza, miután betegei pénzt gyűjtöttek össze, hogy a repülőútját finanszírozzák. Ekkor a kórházba költözött. 2015-ben védte meg PhD-értekezését az Université libre de Bruxelles-en.
Rendszeresen szólal fel nemzetközi fórumokon a háborúk során megerőszakolt nők érdekében, cselekvésre szólítva fel a nemzetközi közösséget. Tevékenységét számos díjjal jutalmazták: többek között 2014-ben az Európai Parlament Szaharov-díjjal, 2018-ban pedig Nadiye Muraddal közösen Nobel-békedíjjal tüntették ki. Ezenkívül számos egyetem díszdoktori címet adományozott neki.
Nobel-békedíjasok (2001–) | |
---|---|
2001: ENSZ, Annan · 2002: Carter · 2003: Ebádi · 2004: Maathai · 2005: NAÜ, el-Barádei · 2006: Grámin Bank, Iunúsz · 2007: Al Gore, IPCC · 2008: Ahtisaari · 2009: Obama · 2010: Liu · 2011: Gbowee, Johnson-Sirleaf, Karmán · 2012: EU · 2013: Vegyifegyver-tilalmi Szervezet · 2014: Júszafzai, Szatjárthi · 2015: Nemzeti Párbeszéd Kvartett · 2016: Santos · 2017: ICAN · 2018: Mukwege, Murad · 2019: Ahmed · 2020: WFP · 2021: Muratov, Ressa · 2022: Bjaljacki, Memorial, Polgári Szabadságjogok Központja · 2023: Mohammadi | |
A teljes lista · (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) |
Nemzetközi katalógusok |
---|