Dáni Balázs

A következő cikkben alaposan megvizsgáljuk a Dáni Balázs témáját, amely az elmúlt években szakértők és rajongók figyelmét egyaránt felkeltette. Megjelenése óta a Dáni Balázs egyre nagyobb érdeklődést váltott ki különböző ágazatokban, a technológiától az orvostudományig, és hatása továbbra is világszerte terjed. Ezeken az oldalakon végig elemezzük a Dáni Balázs-hez kapcsolódó különböző szempontokat, annak eredetétől a lehetséges jövőbeli következményekig, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a manapság annyira aktuális témáról.

Dáni Balázs
Született1864. november 30.
Pest
Elhunyt1944. január 21. (79 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katonatiszt
  • politikus
Tisztségea magyar felsőház tagja (1927–1944)
Kitüntetései
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeFiumei úti sírkert (44/1-1-82)
A Wikimédia Commons tartalmaz Dáni Balázs témájú médiaállományokat.

Báró gyarmatai Dáni Balázs, Dáni Balázs János (Hauhinger) (Pest, 1864. november 30. – Budapest, 1944. január 21.)[2] magyar királyi vezérezredes. Dáni Béla altábornagy és Dáni Nándor atléta bátyja.

Életútja

Római katolikus családban, Dáni Nándor és Korda Erzsébet fiaként született. 1884-től a gyarmati és 1918-tól a magyarcsékei előnevet is viselte. A bécsújhelyi katonai akadémia elvégzése után, 1885-ben mint hadnagy a 24. vadászzászlóaljnál kezdte meg katonai pályáját. 1891-ben mint főhadnagy a vezérkarhoz került, 1901-től pedig nyolc éven át a honvédtörzstiszti tanfolyam tanára volt. 1909-ben ezredessé nevezték ki, két év múlva pedig a 32. budapesti közös gyalogdandár parancsnoka lett.

1914-ben mint vezérőrnagy, a 62. közös gyalogdandár élén ment a harctérre. A háború elején a klenák-sabáci, a galíciai, majd az uzsoki harcokban tüntette ki magát. 1915-ben mint a 7. hadosztály parancsnoka, a kárpáti és dnyeszteri harcokban vett részt, 1916-ban pedig a 39. honvédhadosztály élén a Strypa mentén és az erdélyi fronton harcolt, két ízben is megsebesült. 1917-ben a honvédelmi minisztériumba került, ott a III. csoport főnöke lett, s még ugyanebben az évben nevezték ki altábornagynak. 1918-ban nyugdíjba vonult. 1919 januárjában ment nyugállományba, a kommün idején a 169 budapesti túsz egyike volt. Horthy Miklós kormányzó 1921-ben tüntette ki a gyalogsági tábornoki címmel és jelleggel. Több magas kitüntetésnek tulajdonosa, így a Mária Terézia rend lovagkeresztjének, a hadiékítményes Lipót-rend középkeresztnek, a hadiékítményes II. Osztályú Vaskorona-rendnek, a hadiékítményes II. Osztályú Katonai Érdemkeresztnek és a III. osztályú Vaskorona-rendnek.

Egyik testvére a kettő közül, Béla öccse, szintén a Monarchia hadseregének tábornoka volt.

A magyar parlament felsőházának annak megalakulásától (1927) volt tagja.

Gyógyíthatatlan betegsége miatt öngyilkos lett, szíven lőtte magát. A Kerepesi temetőben nyugszik, sírfelirata:

„A katonai erények mintaképe” – „Földi pihenő a testének, égi dicsőség a lelkének.”

Sírja a Nemzeti Sírkert része.[3]

Képgaléria

Jegyzetek

  1. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. Petőfi Irodalmi Múzeum . (Hozzáférés: 2020. június 8.)
  2. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 19/1944. folyószáma alatt.
  3. ↑ A sírhely eredeti száma: 44/1-1-82. Nemzeti Sírkertbe sorolása ezzel a számmal történt. Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018, 305. o.

Források

A magyar parlament felsőházának évkönyvei:

Csaszkóczy Emil: Dáni Balázs vezérezredes 1864—1944. (Nekrológ) Magyar Katonai Szemle, 1944 (14. évfolyam, 1. negyedév, 667–668. o.)