Mai cikkünkben a Csillagosok, katonák izgalmas világába fogunk mélyedni. Akár információt keres, hogy a Csillagosok, katonák hogyan befolyásolhatja mindennapi életét, vagy szeretne néhány szórakoztató tényt felfedezni a Csillagosok, katonák-ről, ez a cikk az Ön számára készült. A következő néhány sorban a Csillagosok, katonák különböző aspektusait fogjuk feltárni, eredetétől és fejlődésétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig. Nem számít, milyen szintű ismeretei vannak a Csillagosok, katonák-ről, biztosak vagyunk benne, hogy ebben a cikkben új és érdekes információkat talál. Készüljön fel tehát arra, hogy elmerüljön a Csillagosok, katonák lenyűgöző univerzumában, és fedezzen fel mindent, amit tudni lehet róla.
Csillagosok, katonák | |
1968-as szovjet–magyar film | |
![]() | |
Kozák András (László) | |
Rendező | Jancsó Miklós |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Hernádi Gyula Georgij Mdivani Jancsó Miklós |
Főszerepben | Kozák András Juhász Jácint |
Operatőr | Somló Tamás |
Vágó | Farkas Zoltán |
Jelmeztervező | Maja Abar Baranovszkaja Várdai Gyula |
Gyártás | |
Gyártó | MAFILM 4. Játékfilmstúdió MOSZFILM 1. Stúdió. |
Ország | ![]() ![]() |
Nyelv | magyar orosz |
Játékidő | 90 perc |
Képarány | 2,35:1 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Netflix |
Bemutató | ![]() ![]() ![]() |
Korhatár | ![]() |
További információk | |
A Csillagosok, katonák egy 1967-ben készült magyar–szovjet játékfilm Jancsó Miklós rendezésében.
Az oroszországi polgárháború idején, valahol az orosz alföldön, egy folyó kanyarulatában, 1919 nyarán a fehérgárdisták felülkerekednek a vöröskatonákon. A menekülő vörösöket, akik között grúzok, örmények, magyarok is vannak, sorra fogják el, illetve lövik agyon. A film elsősorban a magyar katonákat állítja középpontba, akik hadifoglyokból lettek vöröskatonák, egyesek a könnyebb hazajutás érdekében, mások azért, mert egyetértettek a kommunista ideológiával. László (Kozák András) épphogy megmenekül attól, hogy őt is agyonlője egy kozák tiszt, századába visszatérve pedig azzal szembesül, hogy a magyar századparancsnok (Madaras József) meghátráló emberein akar példát statuálni. László nem helyesli döntését, és András (Molnár Tibor) is megtagadja parancsát a kivégzés előtt. A parancsnok végül megelégszik azzal, hogy meztelenre vetkőzteti a katonákat, és megszégyenítve elzavarja őket. Visszatérnek a laktanyába, amit időközben megszálltak a fehérgárdisták. A parancsnok inkább öngyilkos lesz, minthogy fogságba kerüljön.
A fehérgárdisták ezredese szabadon engedi a nem orosz származású vöröskatonákat, mondván, hogy ez nem az ő háborújuk, a többiekkel pedig embervadászatot rendez. Leveteti velük az ingüket, és negyedórát ad nekik, hogy elmeneküljenek. Egyesek már a laktanyából sem jutnak ki sikeresen, a többieket pedig lovas katonák kezdik üldözni. Néhány vöröskatona sikeresen megmenekül, egyesek még lovat és fegyvert is tudnak szerezni. A folyópart mellett lévő katonai kórház főorvosnője megengedi, hogy elrejtőzzenek a vörösök a fehér sebesültek között. Számára nincsenek vörösök és fehérek, csak betegek, tetteit a hippokratészi eskü vezérli. A fehérek az erdőbe viszik a nővéreket, és keringőt táncoltatnak velük, közben pedig újabb csapást mérnek a vörösökre. A még harcoló vöröskatonáknak új parancsnoka lesz, aki Lászlóhoz hasonlóan szembeszállt a korábbi parancsnokkal, aki ki akarta végeztetni a gyávákat. Ezalatt a kórházban a magyar parancsnokhelyettes, Sándor (Juhász Jácint) elcsábítja Olga nővért (Krystyna Mikołajewska), hogy László elszökhessen a vörös lovas hadsereghez segítségért.
A fehér légió parancsnoka rájön, hogy a kórházban vörösök is vannak, megölik Sándort, majd megpróbálja rávenni a nővéreket, hogy válasszák szét a vörösöket és a fehéreket. Bár a főnővér végig kitart, Olga végül megtörik, és épp megkezdik a vöröskatonák kivégzését, amikor megérkezik a még harcoló vörös gyalogság. Felülkerekednek a fehéreken, és most ők kezdik el a kórházban ápolt fehérek kivégzését. Megölik Olgát is, amiért elárulta őket. Ez a hatalmi átrendeződés azonban csak ideiglenes, a fehér túlerő könnyűszerrel kivégzi az életben maradt vörös katonákat, akik a Marseillaise-t énekelve vonulnak bele sortüzükbe. László a lovassággal tehát késve érkezik meg, s karddal tiszteleg elesett bajtársai előtt.
2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé.