Csatorday Károly
Ma szeretnénk elmélyülni a Csatorday Károly izgalmas világában. Akár a Csatorday Károly történetéről, a mai társadalomra gyakorolt hatásáról, akár a jövőbeni alkalmazási lehetőségeiről beszélünk, a Csatorday Károly olyan téma, amely mindig lenyűgöz bennünket. Ebben a cikkben a Csatorday Károly különböző aspektusait fogjuk feltárni, az eredetétől a mindennapi életben betöltött következményeiig. Függetlenül attól, hogy szakértője-e a témának, vagy csak felfedezi a létezését, arra hívjuk, hogy merüljön el ebben a lenyűgöző univerzumban, és fedezze fel mindazt, amit a Csatorday Károly kínál nekünk.
| Csatorday Károly | |
| Született | 1926. július 3. Budapest |
| Elhunyt | 1972. július 23. (46 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Méhelÿ Lajos |
| Foglalkozása | diplomata |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1948) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (1-1-373/374)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csatorday Károly témájú médiaállományokat. | |
Csatorday Károly (Budapest, 1926. július 3. - Budapest, 1972. július 23.) magyar diplomata.
Életpályája
Ifjúmunkásként kapcsolódott be az ifjúsági és szakszervezeti mozgalomba. 1945-ben tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak, MDP, majd MSZMP-tag volt. Jogi diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezte 1948-ban. Ez év júniusában lépett diplomáciai szolgálatba. Nyolc nyelvet tanult meg, köztük angol, francia, orosz, kínai, német, holland nyelven beszélt.
Beosztott diplomata volt a hágai magyar követségen (1949–1951), Pekingben (1951–1955), Hanoiban (1955–1956). Ezután a külügyminisztérium protokollosztályának vezetője lett. A rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri rangot 1958-ban kapta meg. 1960-1961-ben a tokiói magyar külképviseletet vezette. 1961-ben rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté léptették elő és Magyarország New York-i állandó ENSZ-képviseletének vezetője lett. Egyéniségével, széles körű tudásával, nyelvismeretével hozzájárult ahhoz, hogy hazánk tekintélye az ENSZ-ben növekedett. Külföldi kollégái körében a „két lábon járó napsugár” (walking sunshine) becenevet kapta. Az ENSZ közgyűlésében több tisztséget viselt. Magyarország soros BT-tagsága idején, 1968-1970-ben ő képviselte hazánkat a Biztonsági Tanácsban. 1969 márciusában ő volt a Biztonsági Tanács soros elnöke. 1971-ben hazatérve a Nemzetközi Szervezetek Főosztályának vezetője, majd külügyminiszter-helyettes lett.
1972 júliusában baleset áldozata lett hobbija, a vitorlázórepülés közben.
Jegyzetek
Források
- ↑ Gecsényi: Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos (szerk): Főkonzulok, követek és nagykövetek, 1945-1990. Budapest: MTA Történettudományi Intézet. 2015. 152. o. = Magyar történelmi emlékek, ISBN 978-963-416-007-6
- Magyar Életrajzi Lexikon
- Történelmi Tár
További információk
- Nekrológ a Népszabadságban (1972. július 25.)
- Fénykép sírjáról az aláírásával
- Az avia-info.hu a balesetéről