Csöcsiang

Ebben a cikkben a Csöcsiang-et és a mai társadalomra gyakorolt ​​hatását elemezzük részletesen. A Csöcsiang eredetétől a fejlődésig és a különböző területeken való jelentőségéig alapvető szerepet játszott az emberek életében. Ebben a cikkben több oldalát is feltárjuk, és hatását különböző kontextusokban vizsgáljuk, a személyestől a globális szintig. Megvizsgálja, hogy a Csöcsiang hogyan alakította ki az interakciót, a kommunikációt és a minket körülvevő világ megtapasztalását. Ezen túlmenően a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket és azok jelentését az emberiség számára általában is figyelembe veszik.

Zhejiang/Csöcsiang (浙江省
Zhèjiāng Shěng)
Rövidítés: 浙
pinjin rövidítés: Zhè
Név eredeteA Qiantang folyó régi neve
Közigazgatás
Ország Kína
Közigazgatási szintTartomány
SzékhelyHangcsou
Prefektúrák (地区)11
Megyék (县)90
Járások (乡)1570N
A KKP tartományi bizottságának titkáraHszi Csin-ping
KormányzóLu Zushan
Terület101 800 km²,
25. a rangsorban
ISO 3166-233
Népesség
Teljes népesség64 567 588 fő (2020)[1]
Népsűrűség464 fő/km²
Főbb nemzetiségekHan – 99,2%
She – 0,4%
GDP 2004
GDP1120 milliárd CNY,
4. a rangsorban
GDP per fő23 800 CNY,
4. a rangsorban
A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek.
Zhejiang/Csöcsiang weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csöcsiang témájú médiaállományokat.

Csöcsiang (浙江; pinjin: Zhèjiāng) Kína egyik keleti tartománya.

Történelem

Ez a terület kívül esik a legősibb kínai civilizáció területén. Önállóan szerveződött itt állam, amely beavatkozott a tőle északra fekvő kínai államok viszályaiba. Végül az i. e. 3. században az egységes kínai császárság része lett. A han kínaiak nagyobb arányú betelepedése az i. sz. 4. századtól indult meg. Ekkoriban Kína északi területei nomád dinasztiák uralma alá kerültek, előlük sokan menekültek délre.

1127-ben Észak-Kínát ismét egy nomád dinasztia foglalta el, ezúttal a dzsürcsenek. A császári székhely Csöcsiang tartomány mai székhelyére, Hangcsouba költözött. Ez az időszak a tartomány első virágkora. Hangcsou gazdasági jelentőségét akkor sem vesztette el, amikor a császári udvar elköltözött innen. A tartományban volt az exportra termelő kínai porcelánipar központja. Délkelet-Ázsiába, Közel-Keletre, később Európába szállították az itt készült porcelán tárgyakat. Ezek kifejezetten exportra készültek, kínai belső piacra más edénytípusokat gyártottak. A Ming-dinasztia idejére az itt gyártott porcelán minősége leromlott, a termelés súlypontja áthelyeződött a szomszédos Csianghszi tartományba.

1368-ban szervezték meg Csöcsiang tartományt. Azóta lényegében változatlanok a határai.

1758-ban innen kerültek át Európába az első páfrányfenyők (Ginkgo biloba).[2] Itt volt az I. ópiumháború hadszíntere. A háborút lezáró békében Ningbo kikötőt Kína kénytelen volt megnyitni a külföldi hajók előtt.

A II. világháború alatt japán megszállás alá került a tartomány. A japánok pekingi bábkormánya igazgatta.

A kommunista hatalomátvétel után Kína más vidékeihez viszonyítva kevés beruházás történt Csöcsiang tartományban. Vasúthálózata fejletlen maradt. Teng Hsziao-ping reformjai után azonban megugrott a fejlődés. Az addig fejletlennek számító tartomány gyorsan a legfejlettebbek közé került Kínán belül.

Népesség

A népesség alakulása 1912 és 2020 között
Lakosok száma
21 440 000
20 643 000
21 231 000
19 959 000
22 865 747
38 884 603
41 445 930
45 930 651
54 426 891
64 567 588
1912192819371947195319821990200020102020
Adatok: Wikidata

Jegyzetek

  1. ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
  2. ↑ Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. : Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3  
Ez a kínai közigazgatási egységről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!