Mai cikkünkben a Cholnoky Viktor-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki. A Cholnoky Viktor sok embert érint életük különböző területein, legyen szó személyes, szakmai vagy akár társadalmi szinten. Ez egy olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elemzésünket, hiszen hatása jelentős lehet mindennapi életünkben. Ebben a cikkben a Cholnoky Viktor különböző aspektusait fogjuk feltárni, az eredetétől a következményeiig, beleértve a lehetséges megoldásokat vagy a kezelés módjait. Reméljük, hogy ez a cikk mélyebb betekintést nyújt a Cholnoky Viktor-be, és segít jobban megérteni a relevanciáját a mai társadalomban.
Cholnoky Viktor | |
![]() | |
Élete | |
Született | 1868. december 23. Veszprém |
Elhunyt | 1912. június 5. (43 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei úti sírkert |
Nemzetiség | magyar ![]() |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | elbeszélés |
Első műve | Füstkarikák (elbeszélés, 1899) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Cholnoky Viktor témájú médiaállományokat. |
Cholnoky Viktor, Cholnoky Győző (Veszprém, 1868. december 23. – Budapest, Józsefváros, 1912. június 5.)[1] magyar író, újságíró, műfordító. Cholnoky Jenő és Cholnoky László testvérbátyja.
A nemesi származású csolnokosi Cholnoky család sarja. Apja csolnokosi Cholnoky László (1835-1901), köz- és váltó-ügyvéd, Veszprém város kiérdemelt tiszti főügyésze és zombathfalvi Zombath Krisztina (1842-1934).[2][3] Az apai nagyszülei csolnokosi Cholnoky Ferenc (1808-1876), Veszprém város tiszti orvosa és Reviczky Karolina (1809-1882) voltak.[4][5] Az anyai nagyszülei zombathfalvi Zombath Antal, győri ügyvéd és sághi Sághy Leopoldina voltak.
A középiskolát Veszprémben és Pápán végezte. Jogot tanult Győrött és Budapesten, de tanulmányait nem fejezte be, mert újságíró lett 1894-ben szülővárosában. Ezután a Balatoni Hírlapot szerkesztette, majd 1901-től a Pesti Napló segédszerkesztője. Írói tekintélyét A Hét című lapban, amelynek pár évig szerkesztője is volt, közölt novelláival alapozta meg. A súlyos alkoholproblémákkal küzdő író[6] halálát tüdőgümőkór okozta.
Írásait különös figurák népesítik be és groteszk helyzetek tarkítják, amelyekkel a kiábrándult, utat nem találó modern polgár lelkivilágát ábrázolja. A legnagyobb magyar stílusművészek közé tartozik. Első kötete (Füstkarikák, 1899) Mark Twain-fordításait és novelláit tartalmazza, amelyek a világ távoli részeire vezetnek, hatalmas művelődéstörténeti anyagot mozgatnak meg. Egzotikus tájai, mesebeli alakjai a mindennapokból, a szorongató valóságból elvágyódást fejezik ki.