Carl Correns

A mai világban a Carl Correns a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes témává vált. A Carl Correns jelentősége rányomta bélyegét a történelemre, és jelen van az emberek mindennapi életében. A Carl Correns eredetétől napjainkig vita és elemzés tárgya volt a politikától a tudományig, beleértve a kultúrát és a technológiát is. Emiatt alapvető fontosságú, hogy megértsük, milyen hatással van a Carl Correns életünkre és globális kontextusban. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Carl Correns jelentőségét és a jelenkori világra gyakorolt ​​​​hatásait.

Carl Correns
Született1864. szeptember 19.[1]
München[2]
Elhunyt1933. február 14. (68 évesen)[3][4][5]
Berlin[6]
Állampolgársága
Gyermekei
  • Erich Correns
  • Carl W. Correns
Foglalkozása
  • biológus
  • genetikus
  • pteridológus
  • briológus
  • egyetemi oktató
  • gombabiológus
  • botanikus
Tisztségetitkos tanácsos
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeWaldfriedhof Dahlem
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Correns témájú médiaállományokat.

Carl Erich Correns (München, 1864. szeptember 19. – Berlin, 1933. február 14.)[8] német botanikus és genetikus, aki elsősorban az öröklődés alapelveit újra felfedezte Gregor Mendel e témában írt korábbi cikkéből és erre felhívta az ezen alapelveket újra felfedező Hugo de Vries figyelmét is. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Correns”.

Élete

1885-ben kezdte el tanulni a Müncheni Egyetemen. Botanikát, kémiát és fizikát tanult a müncheni és grazi egyetemen. 1889-ben Hamburgban doktorált Carl Wilhelm von Nägeli vezetésével, az algasejtfalak vastagságának növekedésével foglalkozó disszertációjával. Ezután Gottlieb Haberlandt asszisztenseként dolgozott a Grazi Egyetem Botanikai Intézetében, Simon Schwendenernél a Berlini Egyetemen és Wilhelm Pfeffernél a Lipcsei Egyetemen. 1892-ben feleségül vette Elisabeth Widmer botanikust.

Mendel újrafelfedezése

1892-ben, a Tübingeni Egyetemen Correns kísérleteket kezdett a növények tulajdonságainak öröklődését vizsgálva. Correns 1900. január 25-én publikálta első tanulmányát, amelyben Charles Darwint és Mendelt is idézte, felismerve a genetika jelentőségét az evolúcióban. Correns "G. Mendel's Law Concerning the Behavior of the Progeny of Racial Hybrids" (G. Mendel törvénye a faji hibridek utódainak viselkedéséről)” című cikkében megismételte Mendel eredményeit, mint „a szegregáció törvényét”, és bevezette a „független választék törvényét”.[9][10][11][12][13][14][15][16]

Citoplazmatikus öröklődés

Miután újra felfedezte a kromoszómális öröklődéssel magyarázható mendeli öröklődési törvényeket, kísérleteket végzett a Mirabilis jalapa négyórás növénnyel, hogy a tarka (zöld és fehér foltos) levelek színének öröklődését illetően szembetűnő ellenpéldákat kutasson Mendel törvényeivel szemben. Correns azt találta, hogy míg a mendeli tulajdonságok a forrásszülő nemétől függetlenül viselkednek, a levelek színe nagymértékben függ attól, hogy melyik szülő melyik tulajdonsággal rendelkezik. Például egy fehér ágról származó petesejt beporzása egy másik fehér terület pollenjével fehér utódokat eredményezett, ami a recesszív gén előrejelzett eredménye. A zöld stigmán használt zöld pollen minden zöld utódnemzedéket eredményezett, ami egy domináns gén esetében várt eredmény. Ha azonban zöld pollen megtermékenyített egy fehér stigmát, akkor az utódok fehérek voltak, de ha a donorok neme megfordult (fehér pollen a zöld stigmán), az utódok zöldek.

Ezt a nem mendeli öröklődési mintát később egy iojap nevű génre vezették vissza, amely egy kis fehérjét kódol, amely a kloroplaszt riboszóma megfelelő összeállításához szükséges. Annak ellenére, hogy az iojap Mendel szabályai szerint válogat, ha az anya homozigóta recesszív, akkor a fehérje nem termelődik, a kloroplaszt riboszómák nem képződnek, és a plazmid működésképtelenné válik, mivel a riboszómák nem importálhatók az organellumba . Az utódok rendelkezhetnek az iojap funkcionális másolataival, de mivel a kloroplasztiszok a legtöbb zárvatermő növényben kizárólag az anyától származnak, az előző generációban inaktiváltak lettek volna, és így fehér növényeket adnak. Ezzel szemben, ha egy fehér apát funkcionális kloroplasztiszokkal rendelkező zöld anyával párosítanak, az utódok csak funkcionális kloroplasztiszokat örökölnek, és így zöldek lesznek. 1909-es cikkében a tarka levelek színét a citoplazmatikus öröklődés első meggyőző példájaként állapította meg.

Tagságai

Írásai

  • Untersuchungen über die Vermehrung der Laubmoose durch Brutorgane und Stecklinge, Gustav Fischer, Jena 1899.
  • G. Mendels Regel über das Verhalten der Nachkommenschaft der Rassenbastarde. In: Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft 18, Gebrüder Borntraeger, Berlin 1900, 158–168. oldal (Archive)
  • Über Levkojenbastarde – Zur Kenntnis der Grenzen der Mendelschen Regeln. In: Botanisches Centralblatt 84, Gebrüder Gotthelft, Cassel 1900, 97–113. oldal (Archive.) → Erstmalige Beschreibung der Genkopplung.
  • Experimentelle Untersuchungen über die Entstehung der Arten auf botanischem Gebiet. In: Archiv für Rassen- und Gesellschafts-Biologie 1, Archiv-Gesellschaft, Berlin 1904, 27–52. oldal (Archive.)
  • mimt szerk.: Gregor Mendels Briefe an Carl Nägeli 1866–1873: Ein Nachtrag zu den veröffentlichten Bastardierungsversuchen Mendels. In: Abhandlungen der Mathematisch-Physischen Klasse der Königlich-Sächsischen Gesellschaft der Wissenschaften 29, 3, 1905 bzw. 1906: 189–265. ISBN 978-3-8370-4176-7
  • Die Bestimmung und Vererbung des Geschlechtes, nach Versuchen mit höheren Pflanzen In: Verhandlungen der Gesellschaft Deutscher Naturforscher und Ärzte, 79. Versammlung zu Dresden 1907, Zweiter Teil. F. C. W. Vogel, Leipzig 1908, 229–231. oldal (Archive)
  • Vererbungsversuche mit blass(gelb)grünen und buntblättrigen Sippen bei Mirabilis Jalapa, Urtica pilulifera und Lunaria annua. In: Zeitschrift für induktive Abstammungs- und Vererbungslehre Band 1, Heft 4, Gebrüder Borntraeger, Berlin 1909, 291–328. oldal (Archive)
  • Zur Kenntnis der Rolle von Kern und Plasma bei der Vererbung. In: Zeitschrift für induktive Abstammungs- und Vererbungslehre Band 2, Heft 4, Gebrüder Borntraeger, Berlin 1909, 331–340. oldal (Archive)
  • mit Alfred Fischel, Ernst Küster und Wilhelm Roux: Terminologie der Entwicklungsmechanik der Tiere und Pflanzen. Wilhelm Engelmann, Leipzig 1912 (Archive)
  • Gesammelte Abhandlungen zur Vererbungswissenschaft aus periodischen Schriften 1899-1924, Julius Springer Berlin 1924

Irodalom

  • Otto Renner: Correns, Carl Erich. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 3, Duncker & Humblot, Berlin 1957, ISBN 3-428-00184-2, 368. oldal (Digitalisat).
  • H.-J. Rheinberger: Carl Correns' Experiments with Pisum, 1896-1899. In: F. L. Holmes, J. Renn, H.-J. Rheinberger (szerk.) Reworking the bench. Research notebooks in the history of science, Kluwer 2003, 221–252. oldal

Jegyzetek

  1. ↑ Neue Deutsche Biographie
  2. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  3. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). Brockhaus
  5. ↑ Dalibor Brozović: Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Horvát Enciklopédia . Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  7. ↑ https://docs.google.com/spreadsheets/d/1dsunM9ukGLgaW3HdG9cvJ_QKd7pWjGI0qi_fCb1ROD4/pubhtml?gid=216486814&single=true
  8. ↑ „Carl Erich Correns: Date of Birth”, TODAY IN SCIENCE HISTORY, 2017. szeptember 19. (Hozzáférés: 2017. augusztus 24.) 
  9. ↑ Correns, Carl. (1900). „G. Mendel's Regel über das Verhalten der Nachkommenschaft der Rassenbastarde”. Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft 18, 158–168. o. DOI:10.1111/j.1438-8677.1900.tb04893.x. 
  10. ↑ Piternick, Leonie Kellen (1950). „G. Mendel's Law Concerning the Behavior of Progeny of Varietal Hybrids (An English translation)”. Genetics 35 (5 2), 33–41. o. PMID 14773780. 
  11. ↑ Stern, Curt and Eva Sherwood. The Origin of Genetics: A Mendel Source Book. W. H. Freeman, 119–132. o. (1966). ISBN 978-0-7167-0655-7 
  12. ↑ R Hagemann (2000). „Erwin Baur or Carl Correns: who really created the theory of plastid inheritance?”. J. Hered. 91 (6), 435–40. o. DOI:10.1093/jhered/91.6.435. PMID 11218080. 
  13. ↑ Rheinberger (2000). „”. History and Philosophy of the Life Sciences 22 (2), 187–218. o. PMID 11488142. 
  14. ↑ Rheinberger (2000. december 1.). „Mendelian inheritance in Germany between 1900 and 1910. The case of Carl Correns (1864–1933)”. Comptes Rendus de l'Académie des Sciences, Série III 323 (12), 1089–96. o. DOI:10.1016/s0764-4469(00)01267-1. PMID 11147095. 
  15. ↑ Corcos (1987). „Correns, an independent discoverer of Mendelism? I. An historical/critical note”. J. Hered. 78 (5), 330. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.jhered.a110399. PMID 3316376. 
  16. ↑ Saha (1981. november 1.). „The Carl Correns papers”. The Mendel Newsletter; Archival Resources for the History of Genetics & Allied Sciences 21, 1–6. o. PMID 11615874. 
  17. ↑ A Leopoldina tagkönyvtára

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Carl Correns című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Carl Correns című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.