Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Caesar Baronius lenyűgöző világát. Ez a téma eredetétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig minden korosztály és társadalmi réteg érdeklődését felkeltette. Az évek során a Caesar Baronius különféle módokon fejlődött, befolyásolva a kultúrát, a technológiát, a tudományt és még sok mást. Egy kimerítő elemzésen keresztül elmélyülünk a Caesar Baronius legfontosabb aspektusaiban, elemezve annak jelentőségét és következményeit a mai világban. Kritikus és reflektív perspektívával megvizsgáljuk a Caesar Baronius sokrétű aspektusát és relevanciáját a mai kontextusban, tájékozott és felvilágosító perspektívát kínálva az olvasónak erről az izgalmas témáról.
Caesar Baronius | |
![]() | |
Született | 1538. október[1] Sora[1][2][3] |
Elhunyt | 1607. június 30. (68 évesen)[4][5][6][7][8] Róma[1][2] |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Sírhelye | Santa Maria in Vallicella |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Caesar Baronius témájú médiaállományokat. | |
Latinosan Caesar Baronius, olaszosan Cesare Baronio C. O. (Sora, 1538. augusztus 30. – Róma, 1607. június 30.) újkori olasz hittudós, kora egyik leghíresebb egyháztörténésze, római katolikus bíboros.
Mélyen vallásos keresztény családban született, édesanyja már születése előtt a Szűz Máriának ajánlotta, és ez ajánlást az ifjú Baronius maga is megerősítette. Tanulmányait Veroliban, Nápolyban és Rómában végezte. Néri Szent Fülöp hatására lépett be az oratoriánus rendbe. 1563-ban szentelték pappá szenteltek, 1564-től 1577-ig Rómában a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett, majd 1593-ig pedig az ugyancsak római vallicellai templomnál volt lelkipásztor rendkívüli buzgósággal és csodás sikerrel. 1593-ban az idős Néri Szent Fülöp után az oratóriánusok rendfőnökévé, 1595-ben VIII. Kelemen pápa gyóntatójává, illetve apostoli főjegyzővé (lat. protonotarius apostolicus), 1596-ban pedig bíborossá nevezték ki. XI. Leó pápa 1605-ös halála után 31 szavaztak arra, hogy pápa legyen, de végül mégsem ő lett Leó utóda. 1607-ben, szent ember hírében hunyt el 69 éves korában.
Sokoldalú hivatalviselése mellett komoly irodalmi működést fejtett ki, mint azt következő művei mutatják:
Baronius legjobb életrajzát Hieronymus Barnabeus oratóriánus szerzetes állította össze Vita Baronii címmel. (Róma, 1651, bővítve kiadta Georg Fritz, 1718).