Ez a cikk a Borbándi János témával foglalkozik, amely jelenleg nagy érdeklődést váltott ki, mivel többféle vonatkozása van a különböző területeken. A Borbándi János-et különböző tudományágak szakértői tanulmányozták és kutatták, akik igyekeztek alaposan megérteni jellemzőit, hatását és társadalmi relevanciáját. A kezdetektől a mai fejlődésig a Borbándi János vitákat és elmélkedéseket váltott ki a kultúrára, gazdaságra, politikára, technológiára, a környezetre és az emberi élet egyéb alapvető vonatkozásaira gyakorolt hatásáról. Ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és frissített nézetet mutasson be a Borbándi János-ről, feltárva annak számos oldalát és a jelenkori világban betöltött jelentőségét.
Borbándi János | |
Született | 1923. május 26. Gyorok[1] |
Elhunyt | 1994. augusztus 6. (71 évesen) Siófok |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (940-2-11) |
Borbándi János (Gyorok,[2] 1923. május 26. – Siófok, 1994. augusztus 6.) magyar közgazdász, miniszterelnök-helyettes, országgyűlési képviselő.
Eredeti szakmája géplakatos volt. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1949–1953 között a csepeli Fémáru- és Szerszámgépgyár üzemi párttitkára volt. Az 1950-es években a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen közgazdász oklevelet szerzett. 1953–1955 között a diósgyőri Lenin Kohászati Művek (LKM) párttitkára volt. 1955–1958 között a moszkvai pártfőiskolán is végzett. 1958–1961 között az MSZMP Budapesti Bizottság II. kerületi pártbizottságának első titkára volt. 1961-ben dandártábornok lett. 1961–1966 között a Honvédelmi Minisztérium politikai főcsoportfőnöke és honvédelmi miniszterhelyettes volt tartalékos vezérőrnagyi rangban. 1962–1989 között az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja volt.
1963–1967 között országgyűlési képviselő volt. 1966–1974 között az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának vezetője volt Korom Mihály utódjaként. 1970-ben Harangozó Szilveszterrel Rákosi Mátyáshoz küldték, hogy aláírja azt a dokumentumot, amiben az állt, hogy csak akkor térhet haza, ha vállalja az itthoni házi őrizetet.[3] 1970–1985 között az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. 1974–1984 között a Minisztertanács elnökhelyetteseként dolgozott a Fock-kormányban és a Lázár-kormányban. 1985-ben nyugdíjba vonult.
Sírja a Farkasréti temetőben található (940-2-11).[4][5]