Bonnie Jeanne Dunbar

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Bonnie Jeanne Dunbar témát, amely probléma ma már sok ember figyelmét felkeltette. A Bonnie Jeanne Dunbar számos vita és tanulmány tárgya volt az elmúlt években, és jelentősége és hatása a társadalom különböző aspektusaira nem maradt észrevétlen. A Bonnie Jeanne Dunbar eredetétől a jövőbeli vonatkozásaiig általános érdeklődésre számot tartó témává vált, amely minden típusú embert érint, kortól, nemtől vagy földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Ebben a cikkben áttekintjük a Bonnie Jeanne Dunbar-hez kapcsolódó különféle szempontokat, kitérve annak számos aspektusára, valamint arra, hogy hogyan fejlődött az idők során.

Bonnie Jeanne Dunbar
Született1949. március 3. (76 éves)[1]
Sunnyside[1]
HázastársaRonald Michael Sega
Iskolái
Űrben töltött idő50 nap 8 óra 24 perc
Repülések
Kitüntetései
  • United States Astronaut Hall of Fame
  • Society of Women Engineers Achievement Award
  • Women in Technology Hall of Fame
  • NASA Distinguished Service Medal
  • Fellow of the Royal Society of Edinburgh
A Wikimédia Commons tartalmaz Bonnie Jeanne Dunbar témájú médiaállományokat.

Bonnie Jeanne Dunbar (Sunnyside, Washington, 1949. március 3.–) amerikai űrhajósnő.

Életpálya

1971-ben a Washingtoni Egyetemen kerámiamérnöki diplomát szerzett. Egyetem után a Boeing Computer Services elemzője. 1973–1975 között elkészített diplomamunkájának (a nátrium-béta-alumínium ionos diffúziója) eredményeként meghívást kapott Oxfordba, a Harwell Laboratóriumba. Kutatási területe a folyadékok viselkedése szilárd felületeken.

Visszatérve Amerikába a kaliforniai Rockwell International Space vezető kutatómérnöke lett. Itt az űrrepülőgépek hővédelmi rendszerét alkotó kerámiacsempék gyártási folyamatait és eszközeit tervezte.

A NASA űrrepülőgép-programjában repülésirányítóként is részt vett a Lyndon B. Johnson Űrközpontban.

1983-ban megvédte tudományos fokozatát (PhD).

Több mint 200 órát töltött egyedül a levegőben sportrepülőgéppel, másodmagával 700 órát a T–38 oktatógéppel, illetve 100 órát másodpilótaként a Cessna Citation Jet szállítógéppel.

1980. május 19-től részesült űrhajóskiképzésben. Öt űrrepülés alatt összesen 50 napot, 8 órát és 24 percet töltött a világűrben. 1996-tól a Nemzetközi Űrállomás felkészítési programjának helyettes vezetője. Űrhajós pályafutását 2005. szeptember 30-án fejezte be. 2005-től a Washingtoni Űrhajózási Múzeum vezetője.

Űrrepülések

  • STS–61–A. A Challenger űrrepülőgép kilencedik repülése, küldetésspecialista. Összesen 7 napot, 0 órát és 44 percet töltött a világűrben. Az első alkalom, hogy amerikai űrrepülőgépen más nemzetek (európai országok: Németország, Franciaország, Svájc és Hollandia) kutatói által összeállított (több mint 75 kutatási feladat) programot hajtottak végre. A feladat végrehajtása előtt Dunbar hat hónapot töltött Európában, felkészülve az űrbeli program irányítására.
  • STS–32. A Columbia űrrepülőgép kilencedik repülése, kutatásfelelős-parancsnok. Összesen 10 napot és 21 órát töltött a világűrben. Műholdat állítottak pályára, begyűjtöttek felderítő műholdat. Program szerinti kísérleteket végeztek. Dunbar irányította a kutatási programot.
  • STS–50. A Columbia űrrepülőgép 12. repülése, küldetésspecialista. Összesen 13 napot, 19 órát és 30 percet töltött a világűrben. A Mikrogravitációs Laboratórium–1 lehetőségeit kihasználva 12 órás váltásban két-két űrhajós folyamatosan végezte az előírt programot. Több mint 30 kísérletet, több mint 100 kutatóprogramot hajtottak végre.
  • STS–71. Az Atlantis űrrepülőgép repülése. küldetésspecialista. Összesen 9 napot, 19 órát és 22 percet töltött a világűrben. Az első űrsikló, amelyik dokkolt a Mir űrállomással. Az űrsiklót úgy alakították ki, hogy a csatlakozómodulja kompatibilis legyen az űrállomás fogadómoduljával. A kutatási programot az űrsiklóban, a Mikrogravitációs Laboratórium–1-ben. illetve a Mir űrállomáson végezték.
  • STS–89. Az Endeavour űrrepülőgép repülése, küldetésspecialista-parancsnok. Összesen 8 napot, 19 órát és 48 percet töltött a világűrben. A nyolcadik Shuttle–Mir dokkolással több mint 9000 kilogramm tudományos felszerelést, logisztikai hardvert és vizet is szállított. Az előírt repülési, tudományos és kísérleti program felelőse.

Tartalék személyzet

Források

  1. ↑ a b https://web.archive.org/web/20100217125005/http://www.jsc.nasa.gov/Bios/htmlbios/dunbar.html. (Hozzáférés: 2025. február 5.)