Bencze György (országgyűlési képviselő)

Napjainkban a Bencze György (országgyűlési képviselő) nagy érdeklődést és jelentőségű téma a társadalomban. Idővel a Bencze György (országgyűlési képviselő) olyan témává vált, amely különböző területeken kíváncsiságot és vitát vált ki. Legyen szó tudományos, társadalmi, politikai vagy kulturális térről, a Bencze György (országgyűlési képviselő) minden korosztálytól és szakmától függetlenül felkeltette az emberek figyelmét. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Bencze György (országgyűlési képviselő)-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak fontosságát, kihatásait és lehetséges jövőbeli következményeit. A keletkezésétől a mai fejlődéséig elmerülünk a Bencze György (országgyűlési képviselő) mélyreható elemzésében, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk erre a témára, amely továbbra is érdeklődést és vitákat vált ki.

Bencze György
Született1885. március 2.[1]
Bilke[1]
Elhunyt1946 (60-61 évesen)[1]
Szibéria[2]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • tímár
  • politikus
  • földbirtokos
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)

Bencze György (Bilke, 1885. március 2.1946) magyar iparos, gazdálkodó, magyar országgyűlési és kárpátaljai tartománygyűlési képviselő.

Élete

Régi nemesi családban született, görög katolikus vallásban. Hat elemi iskolai osztály végzett, majd az iparostanonc-iskolát járta ki Máramarosszigeten. Korán elvesztette szüleit, így önerőből kellett megalapoznia sorsát. Fiatal korától gazdálkodásból élt, illetve az iparos szakmák közül leginkább a tímármesterségben művelte ki magát. 20 éves korában elérte nagykorúsítását, nem sokkal ezután bekerült Bilke nagyközség képviselő-testületébe; attól fogva egész életében részt vett a település igazgatásában és gazdasági életének fejlesztésében.

Az első világháborúban mint tizedes vett részt, és szakmájának körében dolgozott. A háború után, 1918 novemberében tagja lett a Ruszka-krajnai Kongresszusnak, e minőségében az önálló Ruszka-Krajna – vagyis Magyarország ruszinok lakta, saját önkormányzatú tartománya – felállításáért, a ruszin nép autonómiájáért küzdött. Miután a kárpátaljai területek Csehszlovákiához kerültek, aktív tagja lett – Kurtyák János, majd annak halála után Bródy András támogatójaként – az Autonóm Földműves Szövetségnek, amely működése alatt végig ellenzéki pozíciót foglalt el a csehszlovák köztársasággal szemben

Szilárdan kitartott elvei mellett annak ellenére is, hogy a hatóságok a fenyegetéstől a megvesztegetésen át az ügyészi beavatkozásig megannyi kísérletet tettek, hogy eltántorítsák az autonómia-törekvésektől. Amikor Bródyt 1938-ban elhurcolták a pankráci börtönbe, őt magát és Ernő fiát Rahón internálták, de az egy hónappal később felajánlott kegyelmet sem fogadta el. Később Kárpátalja tartományi képviselője lett, illetve 1939-ben a magyar országgyűlésbe is bekerült, mint kárpátaljai meghívott képviselő.

Tagja volt az ungvári hitelszövetkezet központi igazgatóságának, Bilkén pedig állandó igazgatósági és felügyelőbizottsági tagja volt a helyi szövetkezeteknek. A hitélet terén kifejtett buzgalmáért a pápai Szent Gergely-renddel tüntették ki.

Jegyzetek

Források

További információk