A _Az obsitos__ olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A téma felfedezésétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig számos területen váltott ki érdeklődést és vitát. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a _Az obsitos__ különböző vonatkozásait, az eredetétől a mai relevanciáig. Elemezzük a kultúrára, a tudományra, a politikára, sőt az emberek mindennapi életére gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk a témával kapcsolatos különböző nézőpontokat és véleményeket, azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjunk a téma fontosságáról és a társadalomra gyakorolt hatásáról. Csatlakozzon hozzánk a _Az obsitos__ felfedező és felfedező útjára!
Az obsitos | |
Szerző | Garay János |
Eredeti cím | Az obsitos |
Ország | ![]() |
Nyelv | magyar |
Műfaj | elbeszélő költemény |
Kiadás | |
Kiadó | Ifjúsági Könyvkiadó |
Kiadás dátuma | 1956 (önálló kiadás) |
Média típusa | könyv |
Oldalak száma | 34 (1956) |
ISBN | ISBN 963-02-6866-3 (1989) |
Az obsitos Garay János 1843-ban írt tréfás, anekdotázó elbeszélő költeménye.
Háry János, az obsitos. A szerző egy ősrégi irodalmi típust, a hetvenkedő, kiszolgált katonát helyezi magyar környezetbe. A humor forrása a költeményben nem csupán a főhős hencegő nagyotmondás-sorozata, hanem a környezetrajz, a nagyszerűen jellemzett hiszékeny hallgatóság is.
A mű önálló kiadásban először az Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg Gácsi Mihály illusztrációival, 1956-ban.
![]() |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Egy kocsmában hárman beszélgettek: egy potrohos bíró, Háry János, az obsitos vitéz és a furfangos író. A többi asztalnál vidám parasztlegények borozgattak. Az obsitos tetteit ámulva hallgatták a jelenlévők.
Háry János egymaga hadseregeket vert széjjel, eljutott az Óperenciás tengeren is túlra, franciák rettegték nevét, a világ végénél is járt, ahol a lábát lelógatta a semmibe. Ám legnagyobb tette az volt, hogy a nagy Napóleont fogságba ejtette. Huszárnak nevezte magát, holott a hadjáratokban végig gyalogosként vett részt, de ez nem zavarta a kocsmabélieket, szájtátva hallgatták a mesét. Kiderült a baka történetéből, hogyan vert meg kétszáz magyar huszár kétszázezer franciát.
Futottak már a franczok, mint szélben a katáng,
Utánok a magyarság, hogy szinte fulladánk!
A futók között a magyar vitéz felfedezte Napóleont, aki az életéért könyörgött, kincseket ígérvén Hárynak. Amikor a kapitányához kísérte a huszár a francia császárt, akkor egy hatlovas hintóval találkoztak. A hintóban Mária Lujza, Napóleon felesége ült, aki férje szabadságáért felajánlotta, hogy hős Jánosunké lesz, míg világ a világ. Háry elfogadta az ajánlatot, és szabadon engedte a császárt, aki gyorsan elvágtatott, de előtte két szép aranyórát adott a magyar vitéznek. Az egyik órát a kapitánynak szánta az obsitos, a másikat meg közben a hadnagya kérte el. Így most a kocsmában egyet sem tudott felmutatni, de ők hitték mindannyin, a potrohos bíró, a vigadó legények, még a gonosz író is. A furfangos diák nagyot hörpintve szólt: „Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt.”
További történeteket is hallottak Hárytól az ivóban: járt Franciaországban, Padovában, ahol a tenger partján óriási rák az ollójával felvett egy lovas kozákot. Tirolországban a hegyekben oly magasra jutott, hogy csak hason mászhatott, nehogy a nap lángja a haját megégesse. Mantovában egy hétfejű sárkánnyal küzdött meg oroszlán módjára.
Egyszer Bécsben meglátogatta Ferenc császárt, akit korábban a halál torkából mentett meg, nem messze Padovától. Az uralkodó és családtagjai örömmel vendégül látták a hűséges katonát. Búcsúzásképpen a császár ezüsttallérokkal gazdagon megjutalmazta Háry Jánost.
A tallérok - mint ezernyi annyi más - azóta elfogytak, de a királyt továbbra is a legjobb barátjaként emlegette az obsitos.