Ebben a cikkben a Ausztroázsiai nyelvcsalád témáját elemző és kritikai szemszögből fogjuk kezelni, azzal a céllal, hogy konstruktív vitát generáljunk e ma oly fontos témáról. Különböző aspektusaiba fogunk beleásni, feltárva a társadalomra gyakorolt hatását, történelmi vonatkozásait és a jövőbe vetítését. Részletes és alapos elemzéssel igyekszünk átfogó és kiegyensúlyozott képet nyújtani a Ausztroázsiai nyelvcsalád-ről, azzal a céllal, hogy gazdagítsuk a tudást és ösztönözzük a mély reflexiót ebben a rendkívül fontos témában.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az ausztroázsiai nyelvcsalád a természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja, amelyet Délkelet-Ázsiában 95 millióan beszélnek, így a 9–10. legnagyobb nyelvcsalád. Neve a ’dél’ (mint égtáj)[1] és ’Ázsia’ latin megfelelőjéből származik, ezáltal Dél-Ázsiára utal.
Messze legnagyobb beszélőközösséggel rendelkező nyelve a vietnámi (kinh) (kb. 70 millió fő, a nyelvcsalád összes beszélőjének 3/4-e), ezt követi a szomszédos Kambodzsa hivatalos nyelve, a khmer (kb. 8 millió fő). További beszélői Laoszban, Thaiföldön, Dél-Kínában, Mianmarban, Bangladesben és Északkelet-Indiában, illetve az Indiához tartozó Nikobár-szigeteken élnek.
A nyelvcsalád két fő ága a mon-khmer nyelvek (ideértve az elszigetelt nikobári ágat), amelyek besorolástól függően 132–147 nyelvből állnak kb. 85 millió beszélővel, valamint a munda nyelvek (23 nyelv kb. 10 millió beszélővel).