Atzél Béla

A mai világban a Atzél Béla különböző területeken érdekes és vita tárgyává vált. Legyen szó személyes, társadalmi, politikai vagy technológiai szféráról, a Atzél Béla nagy hatást váltott ki, és felkeltette minden korosztály és szakma iránt érdeklődő kíváncsiságát és érdeklődését. Az idők során a Atzél Béla fejlődött és különböző formákat öltött, alkalmazkodva a modern társadalom szükségleteihez és igényeihez. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Atzél Béla mai szerepét és befolyását, elemezve jelentőségét, hatását és a témával kapcsolatos különböző nézőpontokat.

Atzél Béla
Született1850. október 31.[1]
Borosjenő
Elhunyt1900. március 29. (49 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • utazó
  • igazgató
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1892. február 20. – 1896. október 3.)
SírhelyeFiumei úti sírkert (28-díszsor-8)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Atzél Béla témájú médiaállományokat.

Báró borosjenői Atzél Béla Antal József (Borosjenő, 1850. október 31. – Budapest, 1900. március 29.) neves utazó, földbirtokos, képviselőházi tag, az országos kaszinó igazgatója.

Élete

Atzél István báró és Hugonnai Emília grófnő egyetlen fiúgyermeke. 9 évesen édesanyját, 16 évesen pedig édesapját is elveszítette, így húgával, Ilonával egyetemben nagybátyja, Atzél Lajos gyámsága alá került. 1874-ben indult először külföldre, és még abban az évben feleségül vette Ileanát, Gheorge Ghermani román szenátor leányát. Feleségével beutazta Európa összes országát, de hosszú utakat tett Ázsiában és Afrikában is. Bejárta Egyiptomot, Szíriát, Tunéziát, Algériát, Marokkót, a mai Törökországot, Palesztinát, de Arábiát és Indiát is. Az 1892-es választásokon a bodajki választókerület képviselője lett a Szabadelvű Párt színeiben. A közéletben is fontos szerepet játszott. Ő alapította a Park-klubot, aminek fényűző berendezése országos hírű volt. Kisvártatva megválasztották az országos kaszinó igazgatójává is, melynek berendezését a Park-klubéhoz hasonlatosra alakított át.

Sírja a Fiumei úti sírkertben 2004-ben

Családja

1874. október 25.-én, Budapesten vette feleségül Ileana Ghermani de Glina (1844-1916) kisasszonyt, két fiuk született:

  • György (elesett a II. búr háborúban a búrok oldalán)
  • Elemér Lajos Mór György (1876-1919), felesége: gróf cegei Wass Mária
Atzél Béla ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Atzél György
 
 
 
 
 
 
 
Atzél István (1748–1815)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Lehóczky Krisztina
 
 
 
 
 
 
 
br. Atzél Antal (1789–1868)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gyulai Gaál József
 
 
 
 
 
 
 
gyulai Gaál Borbála (1768–1796)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
nemeskéri Kiss Zsófia (1738–1798)
 
 
 
 
 
 
 
br. Atzél István (1824–1866)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
lomniczai Skerlecz Ferenc
 
 
 
 
 
 
 
lomniczai Skerlecz József (1767–1835)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
nemeskéri Kiss Rozália
 
 
 
 
 
 
 
lomniczai Skerlecz Jozefa (1797–1818)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Petrovszky Júlia
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Atzél Béla (1850–1900)[5]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
szentgyörgyi Horváth Zsigmond (1735–1818)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Hugonnai Zsigmond (1770–1825)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
románfalvi Fejérváry Anna
 
 
 
 
 
 
 
gr. Hugonnai Gusztáv (1802–1871)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. sárladányi Schmidegg Mária Katalin
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Hugonnai Emília (1829–1859)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Mikos László (1747–1838)
 
 
 
 
 
 
 
br. Mikos János (1782–1855)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Terézia (1756–1849)
 
 
 
 
 
 
 
br. Mikos Amália (1808-1829)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gulácsi Farkas Pál (1743–1815)
 
 
 
 
 
 
 
gulácsi Farkas Júlia (1785–1867)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Vízkelethy Anna (1756–1826)
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek

  1. ↑ a b https://macse.hu/gudenus/mfat/fam.aspx?id=1831
  2. ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  3. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=145&layout=s
  4. ↑ https://temeto.envimap.hu/content/photos_normal/fiumei/59/16/92/b4-2c71-2c11-5f77-52fc9be32f51.jpg
  5. ↑ Miroslav Marek: Atzél (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 23. (Hozzáférés: 2012. október 4.)

Források