Arkhimédész törvénye
Ebben a cikkben elmélyülünk a Arkhimédész törvénye lenyűgöző világában, feltárva eredetét, hatását és mai relevanciáját. A történelem során a Arkhimédész törvénye döntő szerepet játszott a társadalom különböző szféráiban, befolyásolva mind a kulturális fejlődést, mind a technológiai fejlődést. Átfogó elemzésen keresztül megvizsgáljuk, hogy a Arkhimédész törvénye hogyan alakította a világról alkotott felfogásunkat, és hogyan generált alapvető vitákat a jelenlegi kontextusban való relevanciájáról. Ennek a cikknek az eredetétől a jövőbeli előrejelzésekig a célja, hogy átfogó képet adjon a Arkhimédész törvénye-ről, feltárva annak több oldalát és mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
Arkhimédész törvénye szerint minden folyadékba vagy gázba merülő testre felhajtóerő hat, amelynek nagysága egyenlő a test által kiszorított folyadék vagy gáz súlyával. A felhajtóerőről szóló törvényt Arkhimédész az ókori görög tudós írta le, ezért nevezzük az iránta való tiszteletből így.
Közismert a mondóka: "Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya".
A fürdőkád és a királyi korona
Vitruvius a De architectura című művében írja le azt a történetet, amely szerint Hieron király arra kérte a tudós-feltalálót, hogy állapítsa meg egy koronáról annak tönkretétele nélkül, hogy tiszta aranyból van-e?[1] A legenda szerint Arkhimédész a vízzel teli kádba beszállva jött rá, hogy a kiszorított víz térfogata megegyezik a belemerülő test térfogatával.
Arkhimédész módszere az volt, hogy egy vízzel telt edénybe merítette a koronát, és megmérte a kiszorított víz térfogatát. Vett két ugyanolyan súlyú ezüst és aranytömböt, megmérte velük is a kiszorított víz térfogatát, és mivel a korona által kiszorított víz térfogata a kettő között volt, így rájött, hogy a korona nem tiszta aranyból készült, hanem ezüst is van benne. Innen már könnyen ki tudta számolni a korona sűrűségét, és hogy hány százalék benne az ezüst.
Bár a csalás mértékének meghatározása Arkhimédész nevéhez fűződik, de az ötlet térfogatmérésen alapul, és ily módon nincs köze, a több helyen felbukkanó téves magyarázattal ellentétben – a felhajtóerőhöz, azaz Arkhimédész törvényéhez.[2]
A felhajtóerő
Arkhimédész törvénye szerint a folyadékba helyezett testre ható felhajtóerő miatt lehetséges, hogy a test nem merül el, hanem lebeg a folyadékban, vagy úszik a felszínén, attól függően, hogy az átlagsűrűsége mekkora a folyadékához képest.
Jegyzetek
- ↑ THE TEN BOOKS ON ARCHITECTURE DE ARCHITECTURA LIBRI DECEM by Marcus Vitruvius Pollio
- ↑ Arkhimédész nyomában. . (Hozzáférés: 2017. február 11.)
Források
- Arkhimédész törvénye - Fizika - 9. évfolyam (Sulinet Tudásbázis)
- Fizika érthetően és szórakoztatóan
- Arkhimédész törvénye (erettsegizz.com) Archiválva 2013. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
