Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Aranylemez-et, azt a témát, amely jelentős hatással volt a kortárs társadalom különböző aspektusaira. Megjelenése óta a Aranylemez felkeltette az akadémikusok, a terület szakértői és a nagyközönség figyelmét, vitát és érdeklődést váltva ki a következményeiről. Az évek során a Aranylemez fejlődött és új árnyalatokat szerzett, és olyan referenciaponttá vált, amely különböző területeken előtte és utána jelölt meg. Átfogó elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Aranylemez különböző dimenzióit, eredetétől a mai relevanciáig, valamint lehetséges jövőbeli fókuszát. Ezen túlmenően kitérünk a jelenséggel kapcsolatban felmerült különféle nézőpontokra és véleményekre, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító jövőképet nyújtsunk a Aranylemez-ről.
Az aranylemez – valamint az ezüst-, platina- illetve gyémántlemez – adott példányszámban elkelt zenei kiadványok megjelölése. Az aranylemezzé váláshoz szükséges példányszám országonként változó, és függ a lemez típusától (kislemez, EP, nagylemez), esetleg a zenei stílustól is.
Az első aranylemezekkel a lemezkiadók díjazták művészeiket, általában egymilliós nagyságrendű eladások esetén (pontos határokat ekkor még nem állapítottak meg). A legelsőt az RCA adta Glenn Millernek1942. február 11-én, a Chattanooga Choo Choo 1 200 000. példánya után.
Az első hivatalos minimális példányszámot az RIAA (Amerikai Egyesült Államok) határozta meg 1958-ban (kislemezek, 500 ezer példány). Az első elismerést Perry ComoCatch a Falling Star című kislemeze kapta (1958. március 14.); a nagylemezek közül az Oklahoma! musical dalait tartalmazó érte el elsőként a határt.