Ebben a cikkben a Chattanooga Choo Choo témáját különböző nézőpontokból és megközelítésekből tárgyaljuk. A Chattanooga Choo Choo a mai társadalomban nagy jelentőségű téma, amely nagy vitát és érdeklődést váltott ki a különböző kutatási területeken. Ezeken az oldalakon végig elemzik annak következményeit, hatásait és lehetséges megoldásait, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes jövőképet nyújtsanak a Chattanooga Choo Choo-ről. Mind az általa képviselt pozitív aspektusokat, mind a kihívásokat megvizsgáljuk, sokféle információval ellátva az olvasót, amely lehetővé teszi a téma teljes megértését és megalapozott vélemény kialakítását.
Chattanooga Choo Choo | |
swing | |
Zeneszerző | Harry Warren |
Dalszövegíró | Mack Gordon |
Megjelenés | 1941 |
ISWC | T-070.024.519-7 |
A Chattanooga Choo Choo című dal először a Sun Valley Serenade c. 1941-ben készült amerikai zenés filmben hangzott el. A szerzői Harry Warren (zene) és Mack Gordon (szöveg) voltak. A dalt először a Glenn Miller Orchestra adta elő.
A szám örökzölddé vált. Híres előadói között volt többek között Cab Calloway, Carmen Miranda, Dorothy Dandridge, Bill Haley & His Comets, a Shadows, Gunhild Carling, Pete Jacobs and his Wartime Radio Revue... és Fényes Kató[1] is.
Amikor 1970-ben Chattanoogában megszűnt a vasúti közlekedés,[2] az állomást egy lelkes társaság megvásárolta, és régi vonatokat állítottak ott ki, az épületben pedig fogadót nyitottak, ami 1973-ra a Holiday Inn Choo Choo szórakoztató komplexummá nőtte ki magát. Ilymódon a dal, a chattanoogai vasútállomás és a vonat kölcsönösen egymás emlékművévé váltak.
A dzsesszzenész szleng a dalt choocha-nak becézi.
A zenetörténet első aranylemeze lett ez a dal (ami 1 millió eladott lemez után jár), és Glenn Miller kapta meg 1 200 000 eladott példány után az RCA-tól.[3]