Napjainkra a Antonio Rattín olyan általános érdeklődésre számot tartó témává vált, amely a széles nyilvánosság figyelmét felkeltette. A Antonio Rattín relevanciája vitát generált, amely a politikai és társadalmi szférától a mindennapi beszélgetésekig terjed. A Antonio Rattín-et évtizedek óta tanulmányozzák és kutatják a tudás különböző területein, ami hatalmas felhalmozott tudást eredményezett annak fontosságáról és a modern társadalomra gyakorolt hatásáról. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Antonio Rattín különböző aspektusait és mindennapi életünkre gyakorolt hatását, elemezve időbeli alakulását és jövőbeli következményeit.
Antonio Rattín | |||||||||
![]() | |||||||||
1969 körül | |||||||||
Személyes adatok | |||||||||
Születési dátum | 1937. május 16. (87 éves) | ||||||||
Születési hely | Tigre, Argentína | ||||||||
Állampolgárság | argentin | ||||||||
Magasság | 190 cm | ||||||||
Testtömeg | 88 kg | ||||||||
Poszt | Középpályás | ||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||
| |||||||||
Válogatottság | |||||||||
| |||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Rattín témájú médiaállományokat. | |||||||||
Antonio Ubaldo Rattín (1937. május 16. –) argentin labdarúgó játékos, edző, politikus.
A labdarúgással gyerekként ismerkedett meg, majd fokozatosan képezte magát lakóhelyének labdarúgó életében. Ifjúsági játékosként csatlakozott a Boca Juniors egyesületéhez, ahol középpályás labdarúgóként eredményesen tevékenykedett. 1956. szeptember 9-én rendezett bajnoki találkozón debütált a River Plate elleni rangadón. Tizennégy éves pályafutása alatt a Boca Juniors csapatával három alkalommal, 1962-ben, 1964-ben és 1965-ben, később a Nacional együttesével, 1969-ben negyedszer nyerte meg az argentin bajnokságot. 1970-ben vonult vissza a professzionális labdarúgástól. 357 bajnoki mérkőzésen 28 gól találatot ért el. Boca Juniors legnagyobb játékos bálványai közül az egyik legismertebb.
Az Argentin nemzeti futballcsapatban 35-ször játszott. Kettő világbajnokságon vett részt, első alkalommal Chilében, a VII., az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon, majd Angliában, a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon, ahol különleges hírnevet szerzett magának. Angliában az Anglia–Argentína (1:0) negyeddöntő találkozót a német Rudolf Kreitlein irányította. A játékvezető két segítője a két európai játékvezető legenda Gottfried Dienst (Svájc) és Zsolt István voltak. Ezen a mérkőzésen a játékvezető, a figyelmeztetés után is durva szabálysértést elkövető, majd vitázó Rattínt kiállította, a játékos nyolc percig nem volt hajlandó elhagyni a játékteret. Közben a nézőtérről leérkező Kenneth Aston - a FIFA rendező bizottságának tagja -, aki kiválóan beszélt spanyolul oldotta fel a kialakult helyzetet. Rattín később ezt a sportszerűtlen magatartást azzal indokolta, hogy nem értette a németül beszélő bírót! Ezzel a bírói ítélettel - a vesztes szempontjából mindig a játékvezető a hibás - magyarázzák Anglia győzelmét. Ezeknek a helyzeteknek a megoldására Aston kidolgozta a sárga és a piros lapok alkalmazásának módszerét, amit a játékvezetők a Mexikóban rendezett IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzésein alkalmaztak először.
Aktív játékos pályafutását befejezve a Boca Juniors ifjúsági csapatainak az edzőjeként dolgozott. Edzősködött a Club de Gimnasia y Esgrima La Plata labdarúgócsapatánál is 1977-ben, 1979-ben és 1980-ban.
2001-ben beválasztották az argentin szenátusba, a konzervatív Államszövetségi Egységes Párt (Federalist Unity Party) tagjaként. Ő volt az első labdarúgó, aki egy kongresszusba bejutott. Az országos Sport Bizottság elnöke lett, 2005-ben lemondott pozíciójáról.
Alfredo Luis Di Salvo 2000-ben, El Caudillo címen megírta Antonio Ubaldo Rattin életútját - (ISBN 987-43-1624-1).