A mai világban a Angelo Scola olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. A társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi életre gyakorolt hatásáig a Angelo Scola minden korosztálytól és hátterű egyén figyelmét felkeltette. Miközben elmélyülünk ebben a témában, kulcsfontosságú, hogy feltárjuk annak különböző aspektusait, az eredetétől az idők során bekövetkező fejlődéséig. Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Angelo Scola-et és annak különböző területekre gyakorolt hatásait, azzal a céllal, hogy teljes és mélyreható képet adjunk erről a ma oly fontos témáról.
Angelo Scola | |
milánói érsek | |
![]() | |
![]() | |
Sufficit gratia Tua (Elég a Te kegyelmed) | |
Született | 1941. november 7. (83 éves) Malgrate |
Nemzetiség | olasz |
Iskolái | |
Munkássága | |
Felekezet | római katolikus egyház |
Pappá szentelés | 1970. július 18. Teramo |
Püspökké szentelés | 1991. szeptember 21. |
Bíborossá kreálás | 2003. október 21. |
Hivatal | Grosseto püspöke |
Hivatali idő | 1991–1995 |
Hivatal | velencei pátriárka |
Hivatali idő | 2002–2011 |
Elődje | Marco Cé |
Utódja | Francesco Moraglia |
Hivatal | milánói érsek |
Hivatali idő | 2011-2017 |
Elődje | Dionigi Tettamanzi |
Utódja | Mario Enrico Delpini |
Angelo Scola aláírása | |
Díjak |
|
Angelo Scola a Catholic Hierarchy-n | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Angelo Scola témájú médiaállományokat. |
Angelo Scola (Milánó, 1941. november 7. –) olasz filozófus és teológus, a Milánói főegyházmegye nyugalmazott érseke, bíboros, korábban Velencei pátriárka.
1941. november 7-én született Milánóban, apja, Carlo Scola, teherautósofőr, bátyja, Pietro több időszakon át Malgrate lombard városka polgármestere volt. Leccóban, a Manzoni Líceumban tanult, majd 1964 és 1967 között a milánói Szent Szív Katolikus Egyetemen hallgatott filozófiát. Disszertációját keresztény filozófiából írta. Diplomájának megszerzése után belépett a Milánói Érseki Szemináriumba. Papi tanulmányait 1969-től a Teramo-Atri egyházmegye szemináriumában folytatta. 1970. július 18-án Teramóban Abele Conigli püspök pappá szentelte.
1986-tól 1991-ig a Szentszéken a Hittani Kongregáción dolgozott szaktanácsadóként, majd 1991. július 18-án Grosseto püspökévé szentelték. 1995-től a Pápai Lateráni Egyetem rektora volt, majd más vatikáni intézmények tagja lett (II. János Pál Házasság- és Családtudományi Intézet, Papi Kongregáció, Egészségügyi Dolgozók Pápai Tanácsa, Család Pápai Tanácsa, Kultúra Pápai Tanácsa). 2002. január 5-én Velence pátriárkájának nevezték ki, majd a következő évben bíborossá kreálták. II. János Pál pápa 2005-ös halálát követően, majd a 2013-as konklávén esélyesnek tartották a pápai trónra.
2006-ban magyar nyelven megjelent Férfi + nő – A szerelem "súlyos esete" című könyve.[2]
2011. június 28-án Milánó érsekévé nevezték ki, hivatalát szeptember 11-én foglalta el. 2012. április 21-től a Hittani Kongregáció tagja. 2017. július 7-én Ferenc pápa elfogadta lemondását, és nyugalmazta a bíborost. Helyére korábbi segédpüspökét, Mario Delpinit nevezte ki az érseki székbe.