Anatóliai nyelvek
Ebben a cikkben a Anatóliai nyelvek témával foglalkozunk, amely téma az elmúlt években nagy érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Anatóliai nyelvek vegyes véleményeket keltett, és a terület számos szakértője tanulmányozta. Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Anatóliai nyelvek-hez kapcsolódó különböző szempontokat, az eredetétől és fejlődésétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvizsgáljuk a Anatóliai nyelvek körül létező különböző nézőpontokat és megközelítéseket, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító jövőképet nyújtsunk a témában. Kétségtelen, hogy a Anatóliai nyelvek egy aktuális téma, amelyet érdemes részletesen megvizsgálni, és biztosak vagyunk benne, hogy ez a cikk friss és éleslátó perspektívát ad erről.
| Anatóliai nyelvek | |
| Beszélik | Hatti |
| Terület | Anatólia |
| Beszélők száma | 0 (anyanyelvi) fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád |
| Ágak | hettita nyelv luvi nyelv palai nyelv lük nyelv lüd nyelv káriai nyelv phrüg nyelv |
| Írásrendszer | ékírás, luvi hieroglif, ugariti ábécé, föníciai ábécé, arámi ábécé, lük ábécé, káriai ábécé, früg ábécé |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anatóliai nyelvek témájú médiaállományokat. | |
Az anatóliai nyelvek az indoeurópai nyelvelmélet szerint az indoeurópai nyelvcsalád egy ma már kihalt nyelvekből álló csoportja.
A legjobban dokumentált anatóliai nyelv a hettita, legkorábbi emlékei a Kr. e. 1900-tól 1200-ig tartó időszakból valók (ezen belül hieroglifikus hettita emlékek Kr. e. 700-ig), java részük a mai Boğazköyből (Hattuszasz), a hajdani Hettita Birodalom központjából, de jelentős Nesza, Szapinuva és Tapikka levéltára is. A nyelv korán kiveszett, miután a birodalom letűnt, a hagyománya is megszakadt, tehát külön munkát igényelt utóbb a megfejtése.
Az írott emlékeik részben ideogrammatikusak voltak (luvi hieroglifával írottak), tehát érthetőek, de nem olvashatóak, részben fonetikusak (ékírással írottak), ezek olvashatóak voltak, de nem érthetőek. A megfejtés a cseh Bedřich Hrozný nevéhez fűződik, s az így megismert hettita fontos bizonyítékokat szolgáltatott a laringális elmélet alapgondolatának megtámogatására. Ennek ellenére az indoeurópai nyelvelmélet az anatóliai nyelveket még nem képes megbízhatóan integrálni a történeti rendszerébe, ezért alternatív megoldásként már két további variáció is megszületett a besorolásukra, az indo-hettita elmélet és az endemikus kialakulás elmélete.
Szintén Kisázsiában adatolták a hettitához közel álló luvi és palai nyelveket, melyeknek önálló szövegemlékei a luvi hieroglifákkal írt dél-anatóliai epigrafikus szövegek. Luvi nyelvű hettita írnoki pecsétnyomó még Trójában is előkerült. A luvi nyelv egyáltalán nem halt ki, mivel a korai ógörögben, a lük a lüd nyelvekben tovább élt. Luvi közvetítéssel a hettita nyelv elemei is átkerültek a görögbe.
Források
- Thomas V. Gamkrelidze & Vaszilij V. Ivanov (1990). „Az indoeurópai nyelvek őstörténete”. Scientific American (magyar kiadás) (5), 77-83. o.
- Colin Renfrew (1989). „Az európai nyelvek eredete”. Scientific American (magyar kiadás) (12), 75-82. o.
- Wiik, Kalewi. Az európai népek eredete. Nap K. (2008). ISBN 978-963-9658-50-9