Alsórámóc

A modern világban a Alsórámóc példátlan jelentőségre tett szert a társadalom különböző területein. A gazdaságra gyakorolt ​​hatásától a kultúrára és politikára gyakorolt ​​hatásáig a Alsórámóc minden korosztálytól és hátterű embertől folyamatosan érdeklődő témává vált. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Alsórámóc különböző dimenzióit, elemezve annak időbeli alakulását és a mai világra gyakorolt ​​hatását. A Alsórámóc eredetétől a mai relevanciájáig kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiség történetében, és jelenléte továbbra is alakítja társadalmunk menetét.

Alsórámóc (Unterrabnitz)
Szent Péter és Szent Pál római katolikus plébániatemplom
Szent Péter és Szent Pál római katolikus plébániatemplom
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományBurgenland
RangAlsórámóc-Répcefő településrésze
JárásAlsórámóc-Répcefő
PolgármesterWilhelm Heißenberger (ÖVP)
Irányítószám7371
Körzethívószám02616
Forgalmi rendszámOP
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 27′ 17″, k. h. 16° 22′ 35″47.454700°N 16.376300°EKoordináták: é. sz. 47° 27′ 17″, k. h. 16° 22′ 35″47.454700°N 16.376300°E
Térkép

Alsórámóc (németül: Unterrabnitz, horvátul: Donji Ramac, gradistyeiül Dolnji Ramac) Alsórámóc-Répcefő településrésze Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Fekvése

Felsőpulyától 14 km-re délnyugatra, a Répce partján fekszik, az összevont község déli részét képezi.

Története

Rámóc települést 1279-ben "villa dicte Rebza" alakban említik először oklevélben, a neve később (Alsó-) Répcefőre (1398: „Rapchafey” családnévként, 1496: „Alsorepczefew”) változott. A mai névváltozat elsőként 1595-tól adatolható mint „Also-Ramoth”.[1] A 14. század végén és a 15. század elején a „Rabchafey” azaz Rábcafőy család birtoka volt. Később több nemesi családnak, így a kirchschlagi Pottendorfer, a monyorókeréki Ellerbach, az alsólászlói Tábor családnak, valamint a lánzséri váruradalomnak is voltak itt birtokai. Ezután az Inkey és az Esterházy családok birtoka volt. 1772-ben már plébániája volt, templomát 1800-ban építették.

Vályi András szerint "RÁMOCZ. Rabnicz, Alsó, és Felső Rámocz. Két falu Sopron Vármegyében, földes Ura Felső Rámocznak H. Eszterházy; Alsónak pedig Inkey Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek Sopronhoz négy mértföldnyire, határbéli földgyeik hegyesek, és néhol soványak, vagyonnyaik középszerűek, fájok, erdejek van, harmadik osztálybéliek."[2]

Fényes Elek szerint "Alsó-Rámócz, németül Unter Rabnicz, német falu, Sopron vmegyében, Sopronhoz dél-nyugotra 4 mfd., 55 kath. lak., paroch. egyházzal. Határa sovány, hegyes. Van 15 egész telke. F. u. hg Eszterházy."[3]

1910-ben 571, többségben német lakosa volt jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 1971-ben Alsórámóc, Répcefő és Répcebónya falvakat egy nagyközségben egyesítették, de 1991-ben Répcebónya újra önálló község lett.

Alsórámóc

Nevezetességei

  • Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1800-ban épült.
  • A falu délnyugati szélén áll az alsórámóci kastély. Az oromzatos kapuzat és az egykori felvonóhíd emelőszerkezete ma is látható. A községben minden évben itt rendezik a Répcevölgyi festőheteket. 1995-ben az alapítás 25. évfordulójára művészeti naptár is jelent meg a Répcevölgy településeiről.
  • 2003-ban Alsórámócon egy kora középkori életet bemutató falumúzeumot alapítottak. A falu felett lévő fenyves melletti ártéri területen osztrák régészek az ásatások során talált épületek mintájára eredeti formájukban öt vályogtöméses, földbe süllyesztett lakóházat építettek fel. Láthatók itt az étkezéshez, a pihenéshez szükséges berendezések, de a mesterségek kialakulása előtti bőrkikészítés, a kovácsolás, a szövés-fonás, a kenyérsütés, a főzés kellékei, no meg korabeli fegyverek is.

Jegyzetek

  1. ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. 2. jav., bőv. kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. ISBN 963 05 4567 5: I. kötet, 88. o.
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Külső hivatkozások