Alphonse de Poitiers

Mára a Alphonse de Poitiers példátlan jelentőségűvé vált társadalmunkban. A Alphonse de Poitiers eredetétől napjainkig vita, csodálat és folyamatos fejlődés tárgya volt. Hatása a politikától a populáris kultúráig minden területen érezhető volt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Alphonse de Poitiers különböző aspektusait, a mindennapi életben betöltött fontosságát, valamint azt, hogy hogyan alakította ki gondolkodásunkat és cselekvésünket. A kezdetektől a mai hatásig a Alphonse de Poitiers kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiség történetében.

Alphonse de Poitiers
Született1220. november 11.[1][2][3]
Poissy
Elhunyt1271. augusztus 21. (50 évesen)[1]
Tarquinia
Állampolgárságafrancia
HázastársaJeanne de Toulouse (1241–)[4]
SzüleiKasztíliai Blanka
VIII. Lajos francia király
Foglalkozásaarisztokrata
SírhelyeSaint-Denis-székesegyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Alphonse de Poitiers témájú médiaállományokat.
Alphonse a Francia és a Kasztíliai Királyság címeréből kialakított címere

Alphonse de Poitiers, tehát Alfonz, Poitier-i gróf (Poissy, 1220. november 11. – Tarquinia, 1271. augusztus 21.) VIII. Lajos francia király és Kasztíliai Blanka ötödik gyermeke, IX. (Szent) Lajos francia király és I. Róbert, Artois grófjának öccse, I. Károly szicíliai király bátyja volt.

Élete

Csendes, vékony csontú, beteges külsejű férfi volt. Idősebb bátyjával, a királlyal nem különösebben kedvelték egymást,[5] de ez nem tartotta vissza a politikai szerepvállalástól.

1237-ben vette feleségül a toulouse-i grófság örökösét, Jeanne de Toulouse-t. Apja végakaratának megfelelően 1241-ben kapta meg apanázsul a III. Henrik angol királytól 1224-ben elvett poitiers-i grófságát, illetve Auvergne később hercegséggé emelt részét, majd apósa, VII. Rajmund 1249-es halálával Toulouse is rászállt. Nagy szerepet játszott a fivére ellen lázadó, a grófságot visszakövetelő angol király támogatását élvező X. Hugues de Lusignan, Marche és Angoulême grófja 1241–1242-es lázadásának leverésében és a taillebourg-i csata megnyerésében. 1248-ban elkísérte fivéreit a VII. keresztes hadjáratra, ahonnan 1250-ben tért haza, hogy Károly öccsével közösen legyen a királyság régense Lajos 1254-es hazatértéig. Később is jelentős szerepet vállalt az angolokkal folytatott tárgyalásokban és az 1259-es párizsi egyezmény kidolgozásában.

Ezután ideje nagy részét grófságaiban töltötte, mert azok állapota az albigensek és a lázadó vazallusok elleni háborúk nyomai miatt igencsak rendezésre szorult. Jóindulatúan és igazságosan kormányozta birtokait. Riom városának adott Alphonsine-ja később az auvergne-i jog alapjává vált.

1270-ben elkísérte bátyját a tragikusan végződő VIII. keresztes hadjáratra. Hazatérőben halt meg Itáliában, feltehetően Savona városában. Gyermeke nem volt, Jeanne pedig csak négy nappal élte túl, így halálával birtokai visszaszálltak a koronára, kivéve Avignon környékét, az ún. Comtat Venaissint, amelyet végakaratának megfelelően unokaöccse, III. (Merész) Fülöp a pápai államnak adományozott. Ez vált később az „avignoni fogság” alapjává.

Irodalom

  • B. Ledain: Histoire d'Alphonse, frère de S. Louis et du comte de Poitou sous son administration (1241–1271) (Poitou, 1869)
  • E. Bourarie: Saint Louis et Alphonse de Poitiers (Paris, 1870)
  • A. Molinier: Etude sur l'administration de S. Louis et d'Alphonse de Poitiers (Toulouse, 1880)
  • A. Molinier: Correspondence administrative d'Alphonse de Poitiers in the Collection de documents inedits pour servir à l'histoire de France (Paris, 1894 and 1895)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. ↑ Brockhaus (német nyelven). Brockhaus
  3. ↑ Leo van de Pas (2003). „Genealogics” (angol nyelven). 
  4. ↑ p10313.htm#i103121, 2020. augusztus 7.
  5. ↑ Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában. Budapest, Panoráma, ISBN 963-243-179-0 p. 19.