Almásy Imre (politikus, 1868–1929)
Mai cikkünkben a Almásy Imre (politikus, 1868–1929)-et fogjuk alaposan megvizsgálni, egy olyan témát, amely már régóta érdeklődés és vita tárgya. A Almásy Imre (politikus, 1868–1929) egy olyan téma, amely a történelmi eredetétől a kortárs társadalomban betöltött relevanciájáig számos szempontot felölel. Az évek során a Almásy Imre (politikus, 1868–1929) érdeklődést váltott ki a szakemberek, az akadémikusok és a lelkesek körében, ami számos vitához és kutatáshoz vezetett a témával kapcsolatban. Ebben a cikkben a Almásy Imre (politikus, 1868–1929) különböző aspektusait elemezzük, megvizsgáljuk annak hatását, következményeit és időbeli alakulását. Ezen túlmenően a Almásy Imre (politikus, 1868–1929) körül létező különböző nézőpontokat és véleményeket is megvizsgáljuk, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról. Készüljön fel, hogy belépjen a Almásy Imre (politikus, 1868–1929) lenyűgöző világába!
| Almásy Imre | |
 | |
| Született | Almásy Imre József István Géza Mária 1868. február 1. Kétegyháza,  |
| Elhunyt | 1929. január 25. (60 évesen) Budapest, |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Wesselnyi Kornélia |
| Gyermekei | Dénes, Ilona, Imre, Mária |
| Szülei | Almásy Kálmán, Wenckheim Stefánia |
| Foglalkozása | politikus, főispán |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Körösladány |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Almásy Imre témájú médiaállományokat. | |
Zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre József István Géza Mária (Kétegyháza, 1868. február 1. – Budapest, 1929. január 25.) földbirtokos, politikus, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja.
Élete
Szülei gróf Almásy Kálmán lovassági százados és Wenckheim Stefánia grófnő, egyik bátyja pedig Almásy Dénes politikus. A középiskolát Kétegyházán és az aradi főgimnáziumban végezte. Ezt követően jogi tanulmányokat folytatott Kolozsvárott, Budapesten és Berlinben is, és ezalatt bejárta Európát. A kolozsvári egyetemen szerezte meg az államtudományi doktori oklevelet. Tanulmányai befejeztével a család szenttamási birtokait igazgatta. Már fiatal korában aktívan részt vett a vármegye közéletében. Örökös jogon tagja volt a Főrendiháznak is, egy időben jegyzője is volt, de 1892-től az Országgyűlésben is képviselősködött, ugyanis ekkor a szilágymegyei diósadi választókerület szabadelvű párti programmal képviselővé választotta. 1904-ben a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. 1906-ban a vármegye főispánjává tették meg. Jelentős része volt a szolnoki Tisza-híd megépítésében, a Duna–Tisza-csatorna és a tiszai hajózás fejlesztésében is. Szolnok városa egy kőszínházzal is gazdagabb lett Almásy jóvoltából, melyet 1894-ben avattak fel, és az 1911-ben életre hívott szolnoki felsőkereskedelmi iskola is Almásy ötlete nyomán valósult meg. Főispánsága után a vármegyei gazdasági egyesületet irányította. Az első világháború alatt a hátországban maradva annak életét szervezte. A harcoló katonák családjainak segélyezésében is komoly rész vállalt. Tevékenységei elismeréséül a Vörös Kereszt első osztályú érdemkeresztjével tüntették ki. A háború után létrejött Vitézi rend számára ő adományozott elsőként földterületet.
Más tevékenységei közül kiemelendő, hogy tagja és elnöke (1927-től pedig e tisztségről lemondva örökös tiszteletbeli elnöke) volt a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarának, és az 1923-ban megalakult Országos Mezőgazdasági Kamara is elnökévé választotta, mely utóbbi tisztségét haláláig betöltötte. Az OMGE jelölése alapján 1927-ben az Országos Mezőgazdasági Kamara az új országgyűlés Felsőházába delegálta és abban mint a közgazdasági, pénzügyi és közlekedésügyi bizottságok tagja tevékenykedett. 32 éven át elnöke volt a Szolnok megyei Gazdasági Egyesületnek, 27 éven át a Berettyó-vízszabályozó Társulatnak. Tevékeny tagja volt az OMGE igazgatóválasztmányának, szakosztályainak és bizottságainak. Elnöke, vagy tagja volt ezenkívül úgyszólván minden számottevő gazdasági és társadalmi egyesületnek: 27 egyesületben is viselt elnöki pozíciót, csakúgy, mint a Vármegyei Kaszinóban.
Irodalmi munkái közül meg kell említeni a napi és szaklapok oldalain közölt cikkeit, melyek főként közgazdasági és mezőgazdasági témájúak voltak. Ő maga is rendszeresen szerepelt a sajtóban, lévén, hogy jeles vadász is volt.
1929. január 25-én, kevéssel 61. születésnapja előtt hunyt el. Pusztaszenttamáson helyezték örök nyugalomra végakarata szerint, de halála után felesége eladta a kastélyt, és Almásy földi maradványait Körösladányba szállíttatta, majd az ottani katolikus templom sírkertjében újratemettette.[1]
Családja
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1892. február 8-án vette feleségül Wesselényi Kornélia bárónőt (1871–1962), aki négy gyermekkel ajándékozta meg:
- Dénes Imre Ilona Mária Immaculata (1892–1972), neje: Teleki Éva grófnő (1893–1984)
- Ilona Mária Denise (1894–1966); férje: Johann von Meran gróf (1896–1970)
- Imre Dénes Mária Ilona (1896–1973); neje: Széchenyi Antónia grófnő (1896–1971)
- Mária Ilona Imre Dénes (1902–1986); férje: Széchenyi Ferenc gróf (1901–1963)
Jegyzetek
Források
- Almásy Imre gróf rövid életrajza a Verseghy Ferenc Könyvtár honlapján
- Library Hungaricana – A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve
- Almásy Imre családfája (online hozzáférés)
- Nekrológja és temetéséről jelentés. Köztelek, 1929. február 3. 9–10. szám, 197–198. o.
- Zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre. In: Archontológia. (online) Szerk. Fülöp Tamás és Csönge Attila. Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok megyei Levéltára web-lapja.
| Elődje: Lenk Gyula |
 |
Utódja: Horthy Szabolcs |