Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Alekszandr Alekszandrovics Alov jelenségét és következményeit a modern társadalomban. Az eredetétől a mai hatásig a probléma minden oldalát elmélyítjük, elemezzük okait, következményeit és lehetséges megoldásait. A következő vonalak mentén különböző nézőpontokat és véleményeket fogunk megvizsgálni a Alekszandr Alekszandrovics Alov-ről, azzal a céllal, hogy teljes és tárgyilagos áttekintést nyújtsunk erről a kérdésről. Ez a cikk informatív és átgondolt útmutatóként szolgál mindazok számára, akik érdeklődnek a Alekszandr Alekszandrovics Alov és környezetünkre gyakorolt hatásának jobb megértése iránt.
| Alekszandr Alekszandrovics Alov | |
| Született | Alekszandr Alekszandrovics Lapszker 1923. szeptember 26. Harkov |
| Elhunyt | 1983. december 12. (60 évesen) Moszkva |
| Állampolgársága | szovjet |
| Foglalkozása | filmrendező, forgatókönyvíró |
| Iskolái | Geraszimov Filmművészeti Intézet |
| Kitüntetései | Lista
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Vaganykovói temető |
Alekszandr Alekszandrovics Alov, született Lapszker (Harkov, 1923. szeptember 26. – Moszkva, 1983. december 12.) szovjet filmrendező, forgatókönyvíró.
A Filmművészeti Főiskolán (VGIK) Igor Szavcsenko ukrán rendező tanítványa volt. Itt ismerkedett meg elválaszthatatlan alkotótársával, Vlagyimir Naumovval. Vele együtt vett részt 1951-ben a Tarasz Sevcsenko életéről szóló Széttört bilincsek című Szavcsenko-film forgatásán mint asszisztens. A diploma megszerzése után mindketten Kijevbe kerültek. A Dovzsenko-stúdióban kezdték meg művészi pályájukat. 1958-tól Moszkvában a MOSZFILM stúdió számára dolgoztak.
Eleinte az ifjúság hősi múltja foglalkoztatta őket, többek között új változatban Mark Donszkoj után leforgatták Osztrovszkij híres regényének, Az acélt megedzik-nek új, színes változatát (Pavel Korcsagin, 1956). Később a közelmúlt és napjaink problémái felé fordultak. Munkásságukat bátor útkeresés, fokozott igényesség, mind egyénibb stílus jellemezte. Kifejezésmódjuk költői, szívesen éltek a jelképek eszközeivel. A MOSZFILM-nél készült alkotásaik közül romantikus hevület, áradó líra jellemezte A szél (1958) című filmjüket, míg a Békét az érkezőnek (1961) mély érzelmi szuggesztivitásával, humánumával, árnyalt emberábrázolásával hatott. Naumovval együtt nemzedékének egyik legmarkánsabb alkotója volt.