A mai világban a 2013-as Fiatal Táncosok Eurovíziója olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette a társadalom különböző területein. A gazdaságra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a 2013-as Fiatal Táncosok Eurovíziója napjainkban nagyon fontos témává vált. A technológia fejlődésével és a társadalom állandó változásaival döntő fontosságú annak megértése és elemzése, hogy a 2013-as Fiatal Táncosok Eurovíziója hogyan befolyásolja életünket. Ebben a cikkben a 2013-as Fiatal Táncosok Eurovíziója különböző aspektusait és világunkra gyakorolt hatását fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a mai relevanciáig.
Fiatal Táncosok Eurovíziója 2013 | |||||
Baltic Opera House, Gdańsk, ![]() | |||||
Döntő | 2013. június 14. | ||||
Műsorvezető | Tomasz Kammel BalletBoyz: Michael Nunn, William Trevitt (a Green Roomban) | ||||
Rendező csatorna | ![]() ![]() | ||||
Zsűrielnök | ![]() | ||||
TV igazgató | n.a. | ||||
Producer | Robert Kamyk | ||||
Győztes táncos | ![]() | ||||
Magyar versenyző | — | ||||
Szavazási rendszer | Minden zsűritag pontozza a résztvevők egyéni és csoportos táncát, majd az első kettő kvalifikálja magát a végső párbajba. | ||||
Indulók száma | 10 | ||||
Először részt vevő országok | ![]() | ||||
Visszatérő országok | ![]() ![]() ![]() | ||||
Visszalépő országok | ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||
Meghívott előadók | — | ||||
A 2013-as Fiatal Táncosok Eurovíziója volt a tizenharmadik Fiatal Táncosok Eurovíziója, melyet Lengyelországban, Gdańskban rendeztek meg. A helyszín a gdański Baltic Opera House volt. A versenyre 2013. június 14-én került sor. Az Eurovíziós Dalfesztivállal ellenben itt nem az előző évi győztes rendez, hanem pályázni kell a rendezés jogára. A 2011-es verseny a norvég Daniel Sarr győzelmével zárult, aki a „Full Force” című táncát adta elő Norvégia fővárosában, Oslóban.
A verseny pontos helyszíne a lengyelországi Gdańskban található Baltic Opera House volt, amely 146 fő befogadására alkalmas.
A verseny logója egy táncost ábrázol, akit mely halványkék-piros–fehér színű vonalak jelenítenek meg, utalva a házigazda ország zászlójára és a verseny lényegére.
A színpad látványtervezetét, tervrajzait 2013. május 28-án mutatták be. A pódium kör alakú volt, 10 elforgatható LED fallal vette körül. A zsűri a színpad előtt ült, de előtte és mögötte is voltak nézők. A színpadot egy lengyel díszlettervező, Michał Białousz tervezte.[1]
Az EBU a verseny előtt kiküldte minden résztvevőnek a színpad vázlatait. Ezek alapján dolgozták ki a koreográfusok és a táncosok a produkciót, miképp lehet kihasználni a teret, valamint hogy a nézők és a zsűritagok is „részt vegyenek” a produkciókban. A színpad 2013. június 12-én készült el.[2]
Először vett részt a versenyen Fehéroroszország. Visszatért a versenyhez Csehország, mely utoljára 2005-ben szerepelt, Örményország, mely 2003-ban indult, de kiesett az elődöntőben, valamint Ukrajna, mely 2001-ben és 2003-ban vett részt korábban. Ugyanakkor visszalépett a versenytől Görögország, Portugália valamint a 2011-ben debütáló Koszovó és Horvátország is.
Magyarország eddig háromszor indult a megmérettetésen, de 2013-ban nem vett részt Lengyelországban. Viszont a házigazdát egy magyar származású fiú képviselte, Szabó Kristóf.[3]
Így végül 10 ország vett részt a 2013-as Fiatal Táncosok Eurovízióján, mely megegyezett az előző, a 2011-es verseny létszámával.
A szavazási rendszer megegyezett a 2011-ben bevezetett szavazási rendszerrel. Minden zsűritag pontozta a résztvevők egyéni és csoportos produkcióját. A pontokból kialakuló sorrend alapján az első kettő versenyző megküzdött az úgynevezett Final Duel-ben (magyarul: Végső Párbaj). A Végső Párbaj győztese lett a 2013-as verseny első helyezettje.
Hagyományosan csak az első kettő – 2011-ig az első három – helyezett kilétét ismertetik. A többi versenyző eredménye később sem kerül nyilvánosságra.
A tíz részt vevő országot kettő kalapba osztották. A döntő felosztásáról egy tánccsapat, a verseny hivatalos koreográfusai, a Ballet Boyz döntött. A sorrendet az EBU irányító csoportjának elnöke jóváhagyta, így kialakult a tízfős mezőny. A végleges fellépési sorrendet 2013. június 10-én tette közzé az EBU.[4]
Az estét Örményország versenyzője, Vahagn Margarjan nyitotta, és a német Felix Berning zárta.
1. kalap | 2. kalap |
---|---|
Az első kalapba kerülő nemzetek a döntő első felében, a második kalapba kerülő nemzetek pedig a döntő második felében léptek fel.[5]
A döntőt élőben közvetítette öt részt vevő ország televíziótarsága – Örményország, Fehéroroszország, Norvégia, Lengyelország és Ukrajna.
Sorozatban negyedszer fordult elő, hogy egy műsorvezetője volt a versenynek: Tomasz Kammel.
A pénteki döntőben a részt vevő versenyzőkkel Michael Nunn és William Trevitt, az előző verseny zsűritagjai beszélgetettek a Green Roomban, innen pedig az egyik elforgatható LED fal segítségével léphetett ki a versenyző a színpadra.
A döntő nyitánya, a lengyel elővágatón kiesett táncosok előadása volt. Ezután bemutatták az összes részt vevő versenyzőt és a verseny zsűrijét. Az előadások közötti képeslapok az adott versenyzővel készült kisfilmek, melyet a rendező TVP forgatott Lengyelországban. Az előadások után minden zsűritag véleményt alkotott az adott versenyző produkciójáról.
Fellépési sorrendben az első öt versenyző előadása után került sor az első csoportos táncra. Miután a döntő második fele is bemutatta táncát, ők is eltáncolták csoportos táncukat. Ezután egy kisfilmben felelevenítették az összes résztvevő produkcióját.
A zsűri a döntő az első és a második feléből kiválasztotta a továbbjutót. Ezután pedig azonnal megkezdődött a Végső Párbaj. Cameron McMillan (a zsűri egyik tagja) jelentette be, hogy a verseny győztese Hollandia, azaz Sedrig Verwoert lett. A 2005-ös Fiatal Táncosok Eurovíziója után ez volt a második holland győzelem.
A döntőt 2013. június 14-én rendezték tíz ország részvételével. A végső döntést a háromfős szakmai zsűri hozta meg.
# | Ország | Táncos | Tánc | Koreográfus | Helyezés |
---|---|---|---|---|---|
01 | ![]() |
Vahagn Margarjan | „Blind Alley” | Arszen Mehrabjan | — |
02 | ![]() |
Jana Stanhej | „Esmeralda Variation” | Marius Petipa | — |
03 | ![]() |
Sedrig Verwoert | „The 5th Element” | Marco Gerris | 1. |
04 | ![]() |
Stephanie Liekola Isla | „Entrapped” | Mauro Rojas | — |
05 | ![]() |
Nyikita Vaszilenko | „The Legend of Spartacus” | Tetyjana Deniszova | — |
06 | ![]() |
Adéla Abdul Khalegová | „Love Under Pressure” | Adéla Abdul Khalegová | — |
07 | ![]() |
Szabó Kristóf | „My Life and Love Might Still Go On in Your Heart” | Katarzyna Kubalska | — |
08 | ![]() |
Julie Schartum Dokken | „Moment” | Julie Schartum Dokken | — |
09 | ![]() |
Patricija Crnkovič | „Passion” | Dimitrij Popovski | — |
10 | ![]() |
Felix Berning | „Home” | Felix Landerer és Felix Berning | 2. |
A résztvevőkön kívül Albánia és Belgium is közvetítette a versenyt.
Mivel Magyarország nem volt a részt vevő nemzetek között, így csak az internetes közvetítést lehetett figyelemmel követni.
Az előadott táncok alatt a következő dalok hangoztak el.
# | Ország | Cím | Előadó / Szerző |
1. | Örményország | „Blind Alley” | Otto Bubeníček |
2. | Fehéroroszország | „Esmeralda” | Cesare Pugni |
3. | Hollandia | „The Elements” | Rik Ronner |
4. | Svédország | „Another Place” | Mischa Daniels |
5. | Ukrajna | „Unstoppable” | E.S. Posthumus |
6. | Csehország | „Paradise Circus” | Massive Attack |
7. | Lengyelország | „Wherever You Will Go (Cover version)” | Charlene Soraia (eredetileg The Calling) |
8. | Norvégia | „Unutmamali” | Taksim Trio |
9. | Szlovénia | „Passacaglia for cello and violin” | Georg Friedrich Händel / arr: Johan Halvorsen / Wells Cunningham |
10. | Németország | „To Build a Home” | The Cinematic Orchestra (Jason Swinscoe) |
A két közös tánc és a Végső Párbaj zenéjét Mark Adair szerezte.[9]