Ebben a cikkben megvizsgáljuk a 1958-as brüsszeli világkiállítás releváns szempontjait, amely téma szakértők és rajongók figyelmét egyaránt felkeltette. A színen való megjelenése óta a 1958-as brüsszeli világkiállítás végtelen vitákat váltott ki, csodálatot és vitákat is kiváltva. Az évek során a 1958-as brüsszeli világkiállítás számos módon fejlődött, alkalmazkodva a modern társadalom változó igényeihez. Ebben a kiadványban igyekszünk elmélyülni azokban a különböző szempontokban, amelyek a 1958-as brüsszeli világkiállítás-et ma olyan releváns témává teszik, elemezve annak különböző ágazatokra gyakorolt hatását és jövőbeli előrejelzéseit. A 1958-as brüsszeli világkiállítás megjelenésétől napjainkig kitörölhetetlen nyomot hagyott a kultúrában, a gazdaságban és a technológiában, megszilárdítva magát a kortárs világ mindenütt jelenlévő alakjaként. Tartson velünk a 1958-as brüsszeli világkiállítás túrán, ahol megfejtjük titkait, és felfedezzük mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
1958-as brüsszeli világkiállítás | |
![]() | |
Az Atomium | |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz 1958-as brüsszeli világkiállítás témájú médiaállományokat. |
Az 1958-as brüsszeli világkiállítás vagy Expo 1958 (angolul: Brussels Universal and International Exhibition of 1958, franciául: Exposition Universelle et Internationale de Bruxelles de 1958, hollandul: Brusselse Wereldtentoonstelling van 1958) a belgiumi Brüsszel fővárosában került megrendezésre. Ez volt az első világkiállítás a második világháború után.
I. Baldvin belga király 1958. április 17-én nyitotta meg a belga főváros központjától hét kilométerre északnyugatra fekvő Baldvin király Stadionban. Az építmények nagy részét már az 1935-ös brüsszeli világkiállításhöz is felhasználták.
A helyszínen a legfontosabb és leghíresebb építmény az Atomium, egy 102 méter magas acélszerkezet, amely 165×109-szeresre nagyított vaskristályt ábrázol. André Waterkeyn építész tervezte, ideiglenesnek szánták (akárcsak annak idején az Eiffel-tornyot), de azóta folyamatosan karbantartják, és máig talán a belga főváros legismertebb szimbóluma lett.
A kiállítás október 19-én zárta be kapuit.
A Seventh Army Symphony Orchestra október 10–11–12-én fellépett az amerikai pavilonban.[1][2]
Az angol író, Jonathan Coe "Expo 58" című regényét a rendezvény sikátorai és pavilonjai közé helyezte.