1859 a tudományban

Az 1859. év a tudományban és a technikában.

• április 25. – a Szuezi-csatorna építésének hivatalos kezdete

• november 24. – megjelenik Darwin A fajok eredete (The Origin of Species) című könyve. Ez a könyv fektette le a modern evolúciós elmélet alapjait.

• Gustav Robert Kirchhoff és Robert Wilhelm Bunsen közösen felfedezi, kidolgozza a színképelemzés módszerét
• A feljegyzett történelem legintenzívebb geomágneses vihara, a szeptember 1-én és 2-án tetőző Carrington-esemény észlelése

• február 19. – Svante August Arrhenius svéd kémikus, 1903-ban „az elektrolitos disszociáció elméletének kidolgozásáért” kémiai Nobel-díjjal tüntették ki^[1] († 1927)
• március 16. – Alekszandr Popov orosz fizikus († 1906)
• május 15. – Pierre Curie Nobel-díjas francia fizikus, kémikus († 1906)
• június 6. – Bánki Donát magyar gépészmérnök, feltaláló, egyetemi tanár († 1922)

• április 29. – Dionysius Lardner ír fizikus és csillagász (* 1793)
• május 5. – Peter Gustav Lejeune Dirichlet német matematikus. Fontos eredményeket ért el számelméletben, az analízisben és a mechanikában (* 1805)
• május 6. – Alexander von Humboldt német természettudós és felfedező (* 1769)
• szeptember 10. – Thomas Nuttall angol botanikus és zoológus (* 1786)
• szeptember 15. – Isambard Kingdom Brunel brit mérnök, aki egyebek mellett 25 vasútvonalat, öt függőhidat, nyolc kikötőrendszert, három tengerjáró gőzhajót épített (* 1806)
• szeptember 28. – Carl Ritter német földrajztudós. Alexander von Humboldt mellett őt tartják a földrajztudomány megalapozójának (* 1779)
• október 12. – Robert Stephenson angol gépészmérnök (* 1803)
• december 26. – Johann Friedrich Ludwig Hausmann német mineralógus (* 1782)