Ózdi iparvasút

Manapság a Ózdi iparvasút olyan téma, amely nagy érdeklődést vált ki a társadalomban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Ózdi iparvasút releváns témává vált, amely minden korosztályt és szakmát érint. A Ózdi iparvasút eredetétől a mai hatásig számos területen vita és tanulmányozás tárgya volt. Ebben a cikkben a Ózdi iparvasút-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elmélyülve annak fontosságában, a társadalomra gyakorolt ​​hatásában és az idők során bekövetkező fejlődésében. Részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a témát, teljesebb és naprakészebb képet nyújtani.

Ózdi iparvasút
Általános adatok
OrszágMagyarország
VármegyeBorsod-Abaúj-Zemplén megye
Hosszszárnyvonalak + fővonal 16,3 km
ÜzemeltetőRima-Murányvölgyi Vasmű Egylet
Történelmi adatok
Átadás
  • 1872 (Ózd–Bánréve),
  • 1873 (Ózd–Borsodnádasd)
Leállítás
  • 1887 (Ózd–Bánréve),
  • 1992 (Ózd–Borsodnádasd)
    • Műszaki adatok
    Nyomtávolság1000 mm
    A Wikimédia Commons tartalmaz Ózdi iparvasút témájú médiaállományokat.
    Ózdi iparvasút
    		 92 Bánréve - Miskolc felé
    		58 Ózd
    		Ózdi Kohászati Üzemek
    		Hódoscsépány-átrakó
    		Arló
    		Gusztáv-akna
    		Borsodnádasd

    Az Ózdi iparvasút, gyakran Bánréve–Ózd–Nádasd iparvasút egy mára már elbontott keskeny nyomközű vasútvonal volt Magyarország területén.

    Története

    1847-ben Ózdon vasipari üzem (később Ózdi Kohászati Üzemek) létesült. Ennek kiszolgálására a MÁV-hoz 1870 és 1872 között Bánrévében keskeny nyomközű (1000 mm) vasútvonal épült (11,4 km). 1873-ra elkészült az Ózd-Borsodnádasdi rész is a borsodi szénbányákhoz, később az 1864-ben alapított Borsodnádasdi Lemezgyárhoz (16,3 km). A vasútvonalat a tulajdonos Rima-Murányvölgyi Vasmű Egylet üzemeltette. 1876-ig csak teherszállítás folyt a vonalon, ekkor vezették be a személyszállítást is. A vonatok vontatása két darab gőzmozdony segítségével történt. 1887-ben a Rima-Murányvölgyi Vasmű Egylet kérésére az Ózd-Bánréve közötti szakaszt normál nyomtávúvá építették át.

    Az iparvasúthoz különböző szárnyvonalak épültek, így:

    • Arlói szárnyvonal
    • Bánszállási szárnyvonalak
    • Bató bánya szárnyvonal
    • Borsodnádasdi szárnyvonal
    • Mocsolyási szárnyvonal
    • Somsályi szárnyvonal

    Az Ózdi Kohászati Üzemeken belül 53 km hosszúságú iparvasúti hálózat működött, ami 1997 után 7 km-re rövidült.

    Ezek, a bányákhoz tartozó szárnyvonalak az 1960-as/1970-es évekig üzemeltek. A kisvasút a lemezgyár 1991-es bezárását[1] követően, 1992-ben szűnt meg. A felhagyott vágányait hamarosan elbontották. A10-es pályaszámú gőzmozdonyát a Közlekedési Múzeum nagycenki kisvasúti skanzenjébe, a 30. pályaszámú gőzmozdonyát a mosonmagyaróvári állomásra szállították. Az 1970-es években két darab Mk45-ös román dízelmozdonyt is beszereztek az iparvasútra. Ezeket egyes források szerint a kisvasút felszámolása után értékesítették, majd Szlovákiába, később talán Iránba kerültek. Jakóts Ádám 1997-ben a Borsodnádasdi Lemezgyár területén az említett mozdonyok mellett még számos tehervagont látott, amelyeket honlapján meg is örökített. Ezeknek sorsa ugyancsak bizonytalan. A somsályi mellékvonalon közlekedett gőzmozdony és kocsik jelenleg a gyárral szemben lévő Ózdi Múzeum melletti ipartörténeti parkban vannak kiállítva. Ózd-Hodoscsépány városrésze és Borsodnádasd között a hajdani kisvasút nyomvonalán kerékpárút épült.

    Képgaléria

    Jegyzetek

    1. ↑ Kovács Pêter - A halott gyár árnyékában (Magyar Narancs, 2005.05.02.)

    Források