Napjainkban a Ószandec az emberek széles köre számára nagyon fontos és érdekes téma lett. Hatása sikerült átlépnie a határokat, és különböző területeken vitákat és reflexiókat generált. A terület szakértőitől a hétköznapi polgárokig a Ószandec mindenki figyelmét felkeltette. Ez a jelenség felkeltette az akadémikusok, szakemberek és a téma szerelmeseinek érdeklődését, akik igyekeznek a látszatokon túl is vizsgálódni, és alaposan megérteni a Ószandec-hez kapcsolódó minden szempontot. A történelem során a Ószandec mérföldköveket és átalakulásokat jelölt meg, amelyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolják életünk különböző aspektusait. Ebben a cikkben alaposan megvizsgálunk mindent, ami a Ószandec-hez kapcsolódik, annak érdekében, hogy megértsük annak fontosságát és relevanciáját ma.
Ószandec (Stary Sącz) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Vajdaság | Kis-lengyelországi | ||
Irányítószám | 33-340 | ||
Rendszám | KNS | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 8746 fő (2021. márc. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 528,14 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 320 m | ||
Terület | 16,56 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
![]() | |||
![]() | |||
Ószandec weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ószandec témájú médiaállományokat. |
Ószandec (lengyelül: Stary Sącz) mintegy 9 000 lakosú város Lengyelországban, a Kis-lengyelországi vajdaságban. Középkori óvárosáról és Szent Kinga által alapított klarissza kolostoráról ismert.[2][3]
Ószandec a hegyekkel körülvett Szandeci-medencében, a Szandeci-Beszkidek lábánál fekszik. A Dunajec és a Poprád összefolyásánál található, a folyók által közrefogva.[4][3]
A Szandeci-medence Lengyelország egyik legmelegebb és legnaposabb vidéke.[3]
A város első írásos említése 1189-ből származik.[2] A Szandec nevű területet V. Boleszláv lengyel fejedelem 1257-ben feleségének, Árpád-házi Kingának, IV. Béla magyar király lányának adományozta.[5][6]
Kinga 1280-ban[5] (más források szerint 1273-ban[2]) klarissza kolostort alapított Ószandecben. Férje halála (1279) után ide vonult vissza húgával, a fél évvel korábban megözvegyült Jolánnal együtt. 1284-ben a kolostor főnöknőjévé választották. Az első templom 1285-ben épült. 1287-ben egy tatár betörés során az apácáknak Csorsztin várába kellett menekülniük; az ostromlókat Baksa Simonfia György magyar csapata futamította meg. A kolostort a tatárok feldúlták, az újjáépítést Kinga irányította. Itt hunyt el 1292-ben, 10 hónapnyi betegség után.[7][8][6]
A város egykor a Magyarországra vezető kereskedelmi út mentén feküdt.[3]
A ma is álló klarissza templom 1322-ben épült gótikus stílusban. A 17. században barokk stílusban átépítették, de megőrzött gótikus elemeket is; szószéke 1671-ből, főoltára 1696-ból származik.[2]
A kedvező éghajlatnak köszönhetően a város környékén jellemzőek a gyümölcsösök.[3]
A város legjelentősebb műemléke a klarissza kolostor és templom.[9][2] A kolostor udvarában működik a Szent Kinga Háza múzeum, melyben Szent Kinga kultuszának emlékei láthatók.[2]
Gránitkövekkel borított középkori piacterén állt egykor a városháza, melynek másolata ma az újszandeci skanzenben látható. Ugyancsak a főtéren található a regionális múzeum, mely a város történetébe enged betekintést. A kolostort körülvevő fal mellett áll az a székelykapu, amit Magyarország ajándékozott a városnak Kinga szentté avatása emlékére. A belvárostól fél óra sétára áll a fából épült szabadtéri oltár, ahol II. János Pál pápa 1999-ben szentté avatta őt.[9]
A városból elérhetők a Pieninek és a Tátra kirándulóhelyei.[3]