Óriástatu
A mai világban a Óriástatu olyan téma, amely soha nem látott aktualitást kapott. Hatása a mindennapi élet minden területére kiterjed, a politikától a populáris kultúráig, a technológián és a társadalomon keresztül. Az idő múlásával a Óriástatu olyan jelenséggé vált, amely nem különbözteti meg a határokat és a korlátokat, mivel hatása minden típusú összefüggésen és valóságon áthatol. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Óriástatu számos aspektusát, elemezve a mindennapi élet különböző területein gyakorolt hatásait és következményeit.
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fogságban tartott példány, a kolumbiai Villavicencioban
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Priodontes maximus (Kerr, 1792) | ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Óriástatu témájú médiaállományokat és Óriástatu témájú kategóriát. |
Az óriástatu (Priodontes maximus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páncélos vendégízületesek (Cingulata) rendjébe, ezen belül az övesállatok (Dasypodidae) családjába tartozó faj.
A Priodontes emlősnem egyetlen faja.
Előfordulása
Az óriástatu a dél-amerikai esőerdőkben, valamint a Venezuelától Észak-Argentínáig húzódó füves területeken fordul elő. Peruban, Brazíliában, Suriname-ban és Kolumbiában levő nemzeti parkokban és rezervátumokban védettségnek örvend. A rezervátumokon kívül húsáért vadásszák.
Megjelenése
Fej-törzshossza 75–100 centiméter, farokhossza 50 centiméter, testtömege átlagosan 18,7–32,5 kilogramm, de az 54 kilogrammot is elérheti. Szeme kicsi, az éjjeli aktivitásra alkalmas jó szaglása van. Bőre rendkívül durva, hátán és fején sávokba rendeződött csontos lemezek találhatók. Farka erős, páncéllal borított, támadás esetén védekezőeszközként szolgál. Mellső lábán 5 nagy karom van, ezekből a középső eléri a 20 centimétert. Karmait ásásra használja. A fiatal állat hasoldalán puha, rózsaszínű a bőr, ekkor több mint száz foga van, de felnőttkorára csaknem mind elveszti őket. A kilencöves tatuval ellentétben csak félig tud összegömbölyödni, ezért veszély esetén inkább elmenekül.[1]
Életmódja
Éjszaka aktív állat, naponta 19 órát is képes aludni. Magányosan kóborol, csak párzáskor találkoznak az állatok egymással. Táplálékkereséskor termeszeket és egyéb rovarokat, pókokat, férgeket, még kígyókat is felfal.
Szaporodása
Egy alom összes állata egyetlen megtermékenyült petéből fejlődik ki. Ez a szaporodó mód az emlősök között ritkán fordul elő. Az alom összes tagjának azonosak a génjei. 1–2 kölyök jön a világra. Három évenként szaporodik.
Források
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 28.)
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- Képek és videók az óriástaturól
- Tatu (National Geographic) Archiválva 2022. március 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
Jegyzetek
- ↑ Whitfield, Philip. Nagy, Márta: Állatvilág : Scolar kalauz gyerekeknek. 2000. ISBN 963-9193-39-9 Hozzáférés: 2021. augusztus 17.
