Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Állás (néprajz) hatását a mai társadalom különböző aspektusaira. A Állás (néprajz) az elmúlt években érdekes és vitatéma lett, ellentmondó véleményeket generálva és különféle reakciókat váltva ki a közvéleményben. Mélyreható elemzéssel megvizsgáljuk, hogy a Állás (néprajz) hogyan hatott a kultúrára, a gazdaságra, a politikára és más releváns területekre. Ezenkívül megvitatjuk a Állás (néprajz) rövid és hosszú távú hatásait, valamint a lehetséges jövőbeli kilátásokat. Ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és részletes képet adjon a Állás (néprajz)-ről, kiemelve annak jelentőségét a mai társadalomban.
Az állás a magyar népi építészetben a nagyobb lábasjószágok (szarvasmarha, ló) részére készített fal nélküli, földbe ásott oszlopokon és azokra fektetett gerendákon nyugvó tetőzet, amely az időjárás viszontagságai (csapadék, napsütés, szél) ellen nyújtott védelmet.
Az Alföldön ismert építményt a 15. századtól említik a források, eredetileg feltételezhetően az állatok téli elhelyezésére szolgált. A későbbi századokban, a külterjes állattartás során egész évben alkalmazták. Idővel a telente takarmányon istállózott állatok nyári legelőin is felépítették (nyári állás), valamint a tanyaudvaron és a portán is helyet kapott. Az állás alatt többnyire egy jászolt is elhelyeztek a pásztorok.
Ugyancsak állás elnevezéssel illette az alföldi népnyelv a nyájak delelési vagy éjjeli tartózkodási helyét.